Technikatörténeti szemle 4. (1967)

TANULMÁNYOK - Károlyi Zoltán A Sió csatorna múltja és kialakulása

Újjáépült a Sió vasúti és közúti hídja is. Csupán a vízerőtelep építése maradt el későbbi időkre. A Balaton-környék, miután a tó vízszintjének ingadozása kellő határok közé van szorítva, teljes fejlődésnek indulhatott és szolgálhatja milliók pihenését, üdülését. Beható tanulmányok, vizsgálatok ma már lehetővé teszik a Balaton vízállásának elég pontos előrejelzését. Így — a technikai lehetőség megteremtése után — mód van rá, hogy a zsilip kellő időben való nyitásával vagy lezárásával a szükséges határok között tarthassák a Balaton vizét. IRODALOM 1. László Gábor, Tőzeglápok és előfordulásaik Magyarországon. Földtani Intézet, (Bp., 1915). 2. Terik Béla, A vízszabályozások Tolna vármegyében a XVIII. században. (Pécs, 1936). 3. Darnay (Dornyay) Béla, A Sió-csatorna története. — Siófoki füzetek. (Siófok, 1947). 4. Józsa László, A Balaton-menti területek lecsapolása, különös tekintettel a Balaton vízállásaira. Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye (1899). 5. Károlyi Sándor, A Kisbalaton lecsapolása. VK (1923) 1. sz. 6. Pech Béla, A Balaton Nyugati Bozót Lecsapolási Társulat munkálatai. VK (191.1) 2. sz. 7. Pohl Béla, A csehi—ordai berek lecsapolása. VK (1912) 2. sz. 8. Bertók József, A Balaton vízszínének, szabályozásának és a siófoki Sió zsilipnek ismertetése. VK (1935) 4. sz. 9. Bendefy László, A Balaton szekuláris partvonalának vizsgálata. VITUKI összefoglaló jelentés 1963. 10. Hock Károly, A Sió felsőtorkolati művei. VK (1948) 4. sz. Z. KÁROLYI i •! ITH! VERGANGENHEIT UND ENTWICKLUNG DES SIÓ-KANALS Die Wässer des Balaton (Plattensee), der mit seiner Wasseroberfläche von 600 km'

J den größten See Mitteleuropas darstellt, werden vom Fluß Sió in die Donau abgeleitet. Der Wasserspiegel des Balaton schwankt je nach dem Flußbettzustand und dem Wasserableitvermögen des Sió, dessen schroffe Einengung die Voraussetzung der heutigen Erholungs- und Badekultur in der Umgebung des „ungarischen Meeres" schuf. Riesige Torfgebiete und zahlreiche Ausgrabungsfunde beweisen, daß der Pegel des Balaton einst um einige Meter höher lag und er wesentlich mehr Platz einnahm als heute. Die Regelung des Balaton — eigenlich die Regulierung des Sió — wurde zunächst vom römischen Kaiser Galerius (293—311 n. Chr.) versucht, der „in Pannónia gewaltige Wälder ausrotten und den See Pelso in die Donau ableiten ließ". Darüber zeugen die Überreste einer in der Nähe von Siófok eröffneten Schleuse. Im Mittelalter blieb der römische Kanal noch erhalten, während der türkischen Besetzung jedoch, da Getreidelieferungen auf größere Entfernungen Gefahren mit sich brachten, hat man längs des Sió eine Reihe von Wassermühlen und festen Dämmen gebaut, wodurch sich das Tal völlig versumpfte. Die erste detaillierte Landkarte des Sió-Wassersystems stammt aus 1766 (Samuel Krieger). Das Projekt von Ferenc Böhm aus dem Jahre 1767 erwähnt den Sió als einen „Abdrängkanal", der im breiten Talboden parallel zum Fluß Sárviz fließt und der Entlastung des Sárviz dient. Da bloß Einzelstrecken des Kanals fertiggestellt worden waren, blieb die erwartete Wirkung aus.