Technikatörténeti szemle 4. (1967)
TANULMÁNYOK - Károlyi Zoltán A Sió csatorna múltja és kialakulása
f) a lefolyás szabályozására és a Sió mentének árvizektől való biztosítására megfelelő vízleeresztő zsilip létesítése. Az Udvari Kancellária elrendelte a hozott határozatok azonnali végrehajtását. Tisztázták az érdekellentéteket, főleg a Nádorcsatorna Társulat kikötéseit, a pénzügyi hozzájárulásokat és a feladatokat. Eszerint a siófoki torkolat, kikötő és leeresztő zsilip terveit Klein déli-vasúti felügyelő, a jut—ozorai Sió-szakasz terveit pedig Bottka Gábor, a Sióberki Társulat mérnöke készítette. A siófoki építményeket a Délivasút társaság létesítette, és gondoskodott a zsilip kezeléséről is —, a Nádorcsatorna Társulat ellenőrzése mellett és kívánsága szerint. A siófoki zsilip 1863-ban megépült. Ennek a fontos aktusnak a 100 éves évfordulóját ünnepelték Siófokon 1963-ban. A siófoki régi fazsilip a vasúti híd alatt 200 m-rel épült, 17 db, egyenként 1,78 m széles nyílás volt, amelyek kettős, 0,95 m magas fatáblákkal voltak lezárhatók. Tekintettel az átbukó víz nagy magasságára, az utófeneket szádfallal és kőhányással biztosították. 1864-ben megépültek a hullámtörő gátak és a kikötő, azután pedig a két társulat kiásatta a Siófok—Ozora közötti medret. A fazsilipen végzett mérések szerint 17—18 m 3 /s vízmennyiség volt leereszthető, tőle lefelé egész Ádándig a Sió medre azonban csak 8 m 3 /s víz levezetésére volt alkalmas. 1865-ben azonban már a Szekszárd—Sióagárd közötti szakasz kivételével végig szabályozott medre volt a Siónak. A siófoki fazsilip megépítése után a Balaton vize leszállt. 7 éves száraz, aszályos időszak következett be országszerte, a berkek kiszáradtak, úgyhogy a zsilipet 1866-ban lezárták. 1871-től 1883-ig nedves, csapadékos periódus váltotta fel a szárazságot, amely 1870-ben 83 napig tartó esőzéssel kezdődött. A Balaton vize nagyon megáradt és kiderült, hogy az 1868-ban nagy körültekintéssel megalkotott zsilipkezelési szabályzat nem tartható. Beigazolódott, hogy a Sió medrének méretei nem elegendők: legalább 48 m 3 /s vízvezető képességre volna szükség. De elégtelen nyílású volt a zsilip is. 1879-ben a Balaton magas vízállása és a szélvihar a zsilipet átszakadással fenyegette. Az Uzd—Borjád alatt bekövetkezett töltésszakadás miatt a zsilipet elzárták. Többszörös javítás után világossá vált, hogy a sok viszontagságot átélt régi fazsilip már nem biztosítja a Balaton vízszintszabályozását, tehát újjáépítése nem halasztható tovább. A siófoki Sió-zsilip újjáépítése Hosszú tárgyalások következtek ezután, majd a zalaegerszegi építészeti hivatal mérnöke, Hekler Károly elkészítette az új zsilip tervét. Két nyílást tervezett — a jövőre való tekintettel egy kamarazsilip alapját is előirányozta — kereken 80 000 korona költséggel. A tervet a közmunka- és közlekedésügyi miniszter már 1884nben jóváhagyta, de az építési költségeknek az érdekeltek közötti megosztása tekintetében még 1891-ben sem sikerült megegyezésre jutni. Ezalatt a régi zsilip állapota tarthatatlanná vált, úgyhogy a földművelésügyi miniszter javaslatára elrendelték a munka állami előlegből való finanszírozását és a betonzsilip építésének megkezdését, ami 1891 nyarán megtörtént. Az építésre a kaposvári Melocco-cég kapott megbízást 80 466,80 korona vállalati összeggel. A zsilipnek 2 db 7,0 m-es nyílása volt. Helyet hagytak ezen kívül egy 6,0 m nyílású zsilip5 Technikatörténeti Szemle 65
