Technikatörténeti szemle 4. (1967)

TANULMÁNYOK - Károlyi Zoltán A Sió csatorna múltja és kialakulása

kamra-kapu számára {amely sohasem épült meg). A zsilip küszöbmagassága 101,89 m volt. Mindkét 7,0 m-es nyílásba 3—3 „U" vastartót helyeztek, amelyek között összesen 8 db kettős vastábla zárta el a nyílást. Az engedélyező hatóság (alispán) a zsilip átépítési költségeinek viselésére 50—50 % arányban a Déli vasutat és a Balatoni Anyavíz Társulatot kötelezte. A zsilipen lebocsátható vízmennyiség 50 m

3

/s volt, de a Sió medre ennél jóval kevesebbet tudott csak levezetni. Ezért 1897 -és 1902 között a három siómenti társulat a Kapós torkolata alatt 41 km hosszban kibővítette a Sió medrét, úgyhogy az most már 24 m

3

/s levezetésére lett képes. Ha a zsilipen ennél többet engedtek le, a Sió mentén kiöntött a víz. A siófoki zsilip megépítése után a hosszantartó vízeresztések idején kellemetlen alámosások keletkeztek az utófenéken, amelyeket kőszórással, kősarkantyúkkal és partbiztosítással próbáltak megszüntetni. 1902—1903-ban 545 m

3 követ építettek be mintegy 5000 korona költséggel. A Sió-meder újabb bővítése A századfordulóig a Balaton-part végig beépült villákkal és üdülőkkel, a víz állandó szintjének biztosítása tehát közérdekűvé vált. Ezt tükrözi az 1908. évi XLIX. t. c, mely a Sió 50 m

3

/s vízvezetésűre való kibővítését elrendelte és állami feladattá tette. Az intézkedés közvetlen kiváltója az volt, hogy 1906-ban újból magas volt a Balaton (105,26 m A. f.) és a Sión a sokhelyütt összecsúszott partok csak 12—15 m

3

/s víz leeresztését tették lehetővé. A bővítésre 5,5 millió korona állami hitelkeretet szavazott meg az országgyűlés. A kotrási munka 1913-ban indult meg, de az I. világháború okozta nehézségek miatt csak 1934-ben fejeződött be. Azóta a Sió, a Balaton és a Kapostorok között 50 m

3

/s, attól lefelé a Dunáig 90 m

3

/s víz levezetésére képes. A zsilip alatt tovább mélyült a Sió medre és újból veszélyeztette az utófeneket, mert vízeresztéskor 5,0 m esés állott elő. Ezért 1923-ban a SiÓHSzabályozás felső végénél kőszórásból fenékgát épült 15,0 m hosszban. Bár ez a fenékgát 1925-re elpusztult, roncsai elégségesnek bizonyultak a további fenékmélyülések megakadályozására. Maga a zsilip is erős javításra szorult. Ezért 1927nben a zsilip fölött zárógátat építettek kettős szádfallal és közé döngölt agyagréteggel. Ennek védelme alatt a zsilipet tüzetesen átvizsgálták és a szükséges javításokat elvégezték. A falazatba fúrt lyukakon át besajtolt cementlével tömítették a talaj üregeit és ezáltal megszüntették a szivárgást. A vasrészeket átfestették, végül az utófenék hibáit is kijavították. Sikerült ezenkívül helyreállítani a zsilip alatti jobboldali partfalat, amely a javítások megkezdése előtt a vontatóúttal együtt 40 m hosszban beomlott. A munkához 620 m

3 terméskövet használtak fel. Nem sikerült azonban elkészíteni az ugyancsak előirányzott fogaslécet és az utófenék védelmét szolgáló energiamegsemmisítő ugratósarkantyúkat, mert a zsilip alatti Sió szakasz egészségügyi szempontból megkövetelte az élővízzel való ellátást, amiért a Balaton felőli mederelzárást el kellett bontani. A zsilipen átzúduló víz ereje megbontotta az utófeneket védő kőlábazatot és ez 1932-ben belecsúszott a zsilip alatt forgó mélységbe, újból veszélyeztetve az utófenék épségét. A helyreállítás során még 1932-ben 140 m

3 terméskövet építettek a lecsúszott kőlábazat helyébe, elegyengetett felszínét cementhabarccsal leöntötték és az érdesség növelésére kiálló kődarabokat tettek bele.