Technikatörténeti szemle 4. (1967)

TANULMÁNYOK - Károlyi Zoltán A Sió csatorna múltja és kialakulása

Eszterházy Pál herceg „a közérdekre hivatkozással" önként lemondott ozorai malmáról, de megszüntetését évekig halasztotta, ez az állapot ismételt panaszokra vezetett, mert a szűk, helyenként ősállapotú Sió-meder az alacsony partok miatt nem tudta a Balatonból lefolyó vizet kiöntés nélkül levezetni. Az a terv, hogy a Sió vizét Simantornya táján a Sárvízbe vezessék, ellenkezést váltott ki, különösen a Nádor csatorna érdekeltségében, mely 1854-ben követelte, hogy az állam építse ki a Szekszárd és a Duna közötti átmetszést. Ez 1855-ig meg is épült. Eddig a Sárvíz Sióagárdtól a dombok lábánál a Duna árterében folyt Bátáig és ott ömlött a Dunába, a Sió pedig Sióagárdnál a Sárvízbe. Most mintegy 2 km hosszú egyenes bevezetés készült a Duna nemrég kiásott bogyiszlói átmetszéséhez és ezt Sió-átmetszésnek nevezték. Ezzel a Sió lett a főfolyó és a régi Sárvíz Szekszárd—Báta közötti szakaszát csupán belvízcsatornának tekintették. A még Krieger Sámuel által tervezett Sió-Sárvíz átmetszés megvalósítása (az alsó szakasz tehermentesítésére), hosszas viták és tárgyalások ellenére, főként az anyagi hozzájárulás kérdésein, megfeneklett. Bekapcsolódott a vitába a Zalavidék érdekeltsége is, mely az elfogadott Beszédes

j

féle Duna—Balaton—Zala hajózó csatorna megvalósítását szorgalmazta. A Balatoni Társulat viszont a malmok megszüntetésével szerette volna eredeti terveit, a Siómeder kibővítését végrehajtani, és ehhez hatósági engedélyt kért és kapott 1858-ban. A határozat ellen a Nádor-társulaton kívül tiltakozást jelentett be a Sióberki társulat is, továbbá több Siófok alatti község és a zalai balatonmenti birtokosok, valamint a tihanyi apátság. A felszólalók követelték a Balatonból kifolyó víz szabályozása érdekében megfelelő „zúgó" építését. Később még egy hatalmas támogatója lett ennek a kívánságnak: a Déli Vaspálya Társaság, mely 1858-ban építette meg vasútvonalát a Balaton déli partján. A vasút pályaszintje mintegy 90 cm-rel volt magasabb, mint a Balaton addigi legmagasabb szintje és ez az 1859—60. évi alacsony vízállások idején biztonságosnak is látszott. De az 1860—61. magas téli vízállás idején a hullámverés megtámadta a vasúti töltést -és a vihara pályatestre dobta a jégtáblákat. A vasút sürgősen rendezni kívánta a Balaton vízszint-szabályozását, a siómenti alsóbb érdekeltek viszont attól tartottak, hogy a Sió medre nem tudja a vizet kiöntés nélkül levezetni. Az ellentétes érdekék és kívánságok összeegyeztetésére az Udvari .Kancellária királyi biztosként Zichy Ferencet küldte ki. Zichy 1862-ben Balatonfüreden két nagy értekezletet tartott, amelyen letárgyalták a Balaton szabályozásának egész problémáját és azt a helyszínen is megvizsgálták. A megoldandó feladatokat a következőkben jelölték meg: 1. A Balaton és Sió folyó mentén elterülő mocsarak kiszárítása. 2. A Balaton mellett elvonuló vasúti vonal pályatestének áradások elleni biztosítása. 3. A Duna—balatoni összekötő hajózó csatorna létesítése. Ezeknek a céloknak az elérése érdekében az alábbiak azonnali megvalósítását látták szükségesnek: a) a Siófok és Ozora közötti malomgátak megsemmisítése; b) a Siófok és Ozora közötti Sió-szakasz fenékesésének megállapítása; c) a csatorna vonatozásában lehetőleg minden éles kanyar megszüntetése; d) a Sió Balatonból való kitorkollásának új kiképzése olyan vízmélységi!? hogy az a további elzátonyosodás veszélyének ne legyen kitéve; e) a siófoki vasútállomás közelében hajókikötőhely építése;