Technikatörténeti szemle 4. (1967)

TANULMÁNYOK - Károlyi Zoltán A Sió csatorna múltja és kialakulása

A Sió a középkorban Az Árpádok alatt ezt a római eredetű Sió csatornát, illetve Siófok melletti kifolyását, karbantartották. A feladat királyi jobbágyokra volt bízva. A fölös víz levezetése olyan sikeres lehetett, hogy dr, Bendefy megállapítása szerint a XV. század végéig nem is található említés arról, hogy a Balaton vize károsan megemelkedett volna. A malomzsilipet (zúgót) jelentő Sió név is csak 1300 körül jelenik meg az okiratokban. Feltehetően akkor épültek a Sión az első malmok. A mohácsi vész után — ugyancsak dr. Bendefy közlése szerint — a török előnyomulásának megakadályozására 1560—70 körül hadászati okokból földtöltéssel elzárták a Siót és ezzel sikerült is a Balaton vizét 1 m-rel, (107,90 m Adria feletti szintre) emelni. Említés történik róla, hogy a török egy ízben elfoglalta és szétrombolta a zárógátat, de a magyarok újra visszfoglalták és helyreállították. A török hódoltság alatt nehéz volt a gabona szállítása nagyobb távolságokra, ezért a Sión is egyre-másra épültek a malmok, melyek közül a foki malom megduzzasztotta a Balaton vizét további 180 cm-rel (109,70 m Adria feletti szintre). A Sió helyzete a török hódoltság után A török időben siralmasan meggyérült a lakosság. Nem volt, aki kifogásolja, hogy a megszaporodott malmok gátjaikkal mind magasabbra duzzasztják a vizet, elmocsarasítják az egész környéket és nagy termő területeket foglalnak el. A Sión összesen 18 malom volt, melyek közül jó néhány keresztben elzárta gáttal az egész völgyet, még a Sárvizét is. Így valóságos tározókat létesítettek, hogy kerekeikre minél több vizet vezethessenek és szaporíthassák vízikerekeik számát. Ezek a malmok természetesen nemcsak gabonát őröltek, hanem a legkülönbözőbb ipari gépeket is vízierővel hajtották (fűrész, kalló). Az ozorai malomnak 9 kereke volt és gazdájának, Eszterházy hercegnek, évi 40 000 rajnai forint hasznot hajtott. A siófoki malom, mely a veszprémi káptalan tulajdonában állott, több évszázadon át 90 cm-rel duzzasztotta meg a Balaton vizét egy, rőzséből és földből épített malomgát segítségével. A gátba szabadzúgó és egy kerékvezető zúgó volt beépítve, ezeknek kellett volna az egész Balaton fölös vizét levezetni. Ebből az a visszás helyzet alakult ki, hogy a molnár önkényétől függött a Balaton vízállásának szabályozása. Ha a tó vize alacsony volt, megálltak a malmok, ha ellenben nagyon megáradt a Balaton, a két zúgó sem volt elegendő a fölösleges víz levezetésére, és a hullámverés átszakította a gátat, áradásokat és károkat okozott a Sió mentén. Erről szóló panaszokról a helytörténeti okmányokban több ízben történik említés. A kiliti malom 1,4 m-re duzzasztotta a vizet, a mezőkomáromi malom nagy gátja pedig 1,25 m-re. Simontornya vára ebben az időben szigeten feküdt, melyet a Sió két ága vett körül. A Sió felső szakaszáról Bél Mátyás azt írja a XVIII. században, hogy ha kicsiny a Balaton, száraz a Sió, de ha nagy, akkor állat sem gázolhatja és malmokat is hajt. Leírja, hogy a felső Sió rendkívül szövevényes medrű, mocsaras folyóágakkal. Ezeket olyan sűrű növényzet borította, hogy szerinte a folyó Ozora fölött a föld alá tűnik és később újra előjön (úszó láp). A környék elmocsarasodása hovatovább tűrhetetlenné vált, de a malmokhoz senki sem mert nyúlni. Még szakember (Krieger Sámuel) is úgy nyilatkozott,