Technikatörténeti szemle 4. (1967)

TANULMÁNYOK - Károlyi Zoltán A Sió csatorna múltja és kialakulása

hogy a malmok szükséges rosszat jelentenék, mert ezek adják a népnek a kenyeret, amiért el kell vetni megszüntetésük gondolatát. A szabályozást leginkább a malmok tulajdonosai, a földesurak ellenezték. Krieger Sámuel 1766-ból származó térképe adja az első helyes adatokat a Sió- és a Balaton-környék szabályozás előtti állapotáról. Eszerint a Balaton körül volt véve nádasokkal, mocsarakkal, vizenyős rétekkel. Nagy mocsarak csatlakoztak hozzá, mégpedig északon a barnati bozót (Kővágóőrs közelében), a tapolcai, szigligeti és a hévízi mocsár, nyugaton a Zala folyó mocsarai, a Kisbalaton, délen az ormándi, keresztúri, fonyódi, ordai, csehi és boglári berek. A Sió mocsaras voltának legfőbb okául Krieger a kiliti malmot és a Szabadi felé eső töltést jelöli meg, továbbá a sok úszó szigetet, melyekben a folyás egészen eltűnik, a Kapóssal való összefolyásnál lévő akadályokat és végül a sok malmot az egész Sió hosszán. A bajok orvoslásául Mária Terézia 1773-ban elrendelte a káros malmok eltávolítását. Ezt néhány malomnál végre is hajtották, de a legtöbb megmaradt. Böhm Ferenc és Krieger Sámuel szabályozási tervei A merkantilizmus korában készült nyugateurópai hajózó csatornák szép sikerén felbuzdulva, a szatmári béke után, a XVIII. században nálunk is erősen foglalkoztak a folyók hajózhatóvá tételével. Számos terv készült, köztük a Sióra is. Ezek azonban tervek maradtak. (Megvalósult a Temes-Bega, később pedig a Ferenc csatorna.) Böhm Ferenc, korának egyik legjelesebb mérnöke, 1757-ben került hazánkba. Nevét azzal tette ismertté, hogy Székesfehérvár közelében a csákvári és kisfaludi mocsarakat a közvélemény kételkedése ellenére termő rétekké változtatta. Megbízást kapott a Sárvíz mocsarainak felmérésére és szabályozási' tervek készítésére, melyeket 1767-ben nyújtott be. Ebben fejtette ki hazánkban, sőt Franciaországot kivéve egész Európában először a külső vizek félreszorításának elvét. Ez nem egyéb, mint mai szóhasználattal a külvíz-csatorna gondolata, amelynek értelmében Böhm a Kapostorok alatti szakaszon a jobboldal felől érkező vizeket a dombok lábánál vezetett párhuzamos csatornával kívánta felfogni és ily módon a mélyfékvésű Sárvíz völgyét tőlük mentesítem. A tervnek ez a része megvalósult, és ez a Sárvízzel párhuzamos csatorna a Sió mai alsó szakasza. Böhm. Ferencet egyébként — kinek elgondolásait maga is átvette —, az egy nemzedékkel későbben élt kiváló vízimémökünk, Beszédes József, „mély tudományú és széles tapasztalású inzsellérnek" nevezte, „akinél tapasztaltabbat a posván szárításának tudományában ezideig hazánk nem szült." 1772-ben Sigray Károly királyi biztos Böhm Ferenc és Krieger Sámuel mérnökökkel bejárta a Balaton, a Sárvíz és a Sió-Kapos vidékét és átfogó szabályozási terv elkészítését rendelte el. Böhm Ferenc, akinek tervei a Sárvíz szabályozására ekkor már készen álltak, 1776-ig sikerrel agitált és harcolt a kiviteli munkák megszervezése érdekében. Krieger Sámuel a Balaton kiszárításáról és a Sió hajózhatóvá tételéről készített tervet 1776-ig, amely szerint egy felül 11,3 m, a fenéken 7,5 m széles csatornával a Balaton vizét 6,3 m-rel (!) kívánta leszállítani és ezzel hatalmas területeket vízmentesíteni. A csatornát kamarazsilipekkel kívánta hajózhatóvá tenni, a malmokat pedig csupán „alkalmas" berendezésekkel akarta ellátni.