Technikatörténeti szemle 4. (1967)

TANULMÁNYOK - Károlyi Zoltán A Sió csatorna múltja és kialakulása

Az egyesült Sió—Kapós—Sárvíz mocsaras völgye, melyet északról dombok határoltak, Szekszárdig húzódott, ott elérve a Duna árterét, vize Sárvíz néven folyt tovább a dombok lábánál egészen Bátáig, a Dunába való betorkolásig. Ez a völgy is ősmocsár volt, amit bizonyít, hogy Simontornya körül, a Kapós torkolatánál 6 km

2 tőzeg található, Városhidvég, Siómaros és Kiüti mellett ugyancsak 7 km

2-re tehető a tőzeg összterülete. A méretekre és magassági viszonyokra nézve álljon itt néhány tájékoztató adat: A siófoki zsiüpnél Siófok és Simontornya között Simontornyától a Dunáig A jelenlegi Sió csatorna hossza 0 46,5 km 76,5 km A nagyvíz magasságkülönbsége 3,26 m 2,77 m 7,60 m A kisvíz magasságkülönbsége 4,60 m 6,77 m 9,43 m A Sió a római korban Bár kimutatható, hogy a Balaton környékén a kőkorszak végén is voltak települések, az első nevezetes emberi beavatkozás a rómaiak nevéhez fűződik. A rómaiak az első évszázad elején jelentek meg a Dunántúlon, amely a világbirodalom új tartományának, Pannoniának a része lett. A római uralom 400 éve alatt óriási kulturális felvirágzás következett be, amelynek régészeti nyomai lépten nyomon fellelhetők. Ezenkívül írásos emlékek is tanúskodnak róla. A rómaiak idejében lakott hely volt Tricciana (Siómaros), Curtiana (Városhidvég) és Vallis cariniana (Mezőkomárom), de az lehetett Siófok is, mert határában különféle — Galerius császár idejéből származó — római pénzeket találtak. Az i. u. 293—311. év között uralkodott Galerius császár idejében a rómaiak, többek között, a Balaton vízszintjének szabályozásával is foglalkoztak. Erről Sextus Aurélius Victor „História romána de Caesaribus" című művében így emlékezik meg: „Pannóniában nagy erdők kiirtását és a Pelso tónak (= Balatonnak) a Dunába levezetését végeztette." Ezt az írásos adatot régészeti lelet is alátámasztja: a Siófok-mocsoládi vasútvonal építésekor az 1. sz. őrház közelében egy zsilip falmaradványát tárták fel, amelyet a rómaiak i. u. 290—300 között vörösberényi kvaderkövekből építhettek. A zsilip folytatásában a Sió völgyében levezető árok is készült, melynek nyomai még 50 évvel ezelőtt is többszáz méter hosszban felismerhetők voltak. A zsüipes csatorna, ha nem is volt valami nagy méretű, alkalmas volt arra, hogy az említett tóparti dünát átvágva, a Balaton vízszintjét bizonyos mértékben leszállítsa, és a környező mocsarak szélén értékes termő területeket szabadítson fel, amelyeket a római telepesek műveltek.