Technikatörténeti szemle 4. (1967)

TANULMÁNYOK - Mináry József: Mérnökszemmel az első gőzmozdonyokról

Stephenson kézbe veszi a gőzmozdony ügyét A Puff ing Billyvel a gőzmozdonyépítés új, de rövidebb korszaka következik 1825-ig. Ez alatt a mozdonyszerkesztők mind jobban megvalósították azokat a követelményeket, amelyeket a mozdonyépítőktől vártak az ipari üzemek, s ebben a korszakban kezdődik Stephenson mozdonyépítő szerepe is. Stephenson 1781-ben született Wylamban egy szerény munkás családban. Apja kisfizetésű fűtő volt, hat gyereke közül csak egyet tudott iskoláztatni, de nem George-ot. Ezért már gyermekkorában dolgoznia kellett, pásztorfiú, majd mezőgazdasági munkás volt, 14 éves korában pedig elérte vágyálmát, s a bányához került segédfűtőnek. Itt az üzemi élet és a műszaki létesítmények iránt olyan nagy érdeklődést mutatott, hogy már 17 éves korában gépész lett, s nagyobb állást töltött be, mint apja. De még nem tudott sem írni, sem olvasni, s tudatában volt annak, hogy csak akkor számíthat előmenetelre, ha tanul. Esti iskolába iratkozott és nagy szorgalommal tanult. Aztán fékező lett egy bányánál, majd megnősült s 1803-ban megszületett Róbert fia, akinek taníttatására később sok gondot fordított. De még 1815-ben is a megélhetési nehézségek, megvakult édesapjának eltartása, fia iskoláztatása arra kényszerítették, hogy szabad idejében cipő-, óra javítással és bányászruha szabással foglalkozzék. Ezenközben az önművelésről sem mondott le, tervrajzokat másolt, szakmai téren pedig annyira ismertté vált, hogy ,,gépdoktor"-nak nevezték, s már 1812ben bányamérnöknek hívták Killingworthba. Ebben a minőségben nagyon hasznos tevékenységet fejtett ki, újításokat valósított meg: megoldotta a szén gépi kiemelését, lóvasutat létesített a szállítás megkönnyítésére. A lóvasút fenntartási költségeit azonban sokallotta, s ezért ment arra a nevezetes mozdonybemutatóra is, hogy ötleteket, tapasztalatokat szerezzen a mozdonyépítésre. Kutató tevékenységét és alkotó erejét ismerve, Ravensworth lord serkentette arra, hogy építsen mozdonyt és ebben anyagilag is támogatta. Ezt később maga Stephenson egy vasút megnyitása alkalmával mondott beszédében említette, mondván: „Az első mozdonyt a killingworthi bányánál építettem lord Ravensworth pénzével." A mozdonyt 1814-Jben építette, s hálából „Mylord"-nak nevezte el, később „Blücher" lett a mozdony neve. Ez a próbamozdony Trevithick, Blenkinshop és Hedley szerkezeti megoldásainak hatását mutatta. Hengeres kovácsvas kazánja 8 láb (2454 mm) hosszú, és 39 hüvelyk (900 mm) átmérőjű volt, 20 hüvelyk (508 mm) átmérőjű lángcsővel. Két függőleges elrendezésű kazánba süllyesztett hengerének átmérője 8 hüvelyk (203 mm), löketük 2 láb (610 mm) volt. Fogaskerékáttétel útján működött a hajtószerkezet, mégpedig közvetlenül vitte át a mozgást a sima járó kerekekre, tehát nem úgy, mint a Blenkinshop mozdonyon, ahol a sín fogaiba kapaszkodott a hajtó fogaskerék. A mozdony nem volt rugózott, kerete fagerendából készült, a rázások csillapítására a szerkocsiként szolgáló vizes hordót egy kétkarú emelő egyik végére rögzítették, míg a másik végét a mozdony keretéhez erősítették A mozdony legsebezhetőbb pontja a kazán volt. Stephenson nem vette át Hedley megoldását a visszaforduló lángcsővel, hanem egyenesen a kéménybe torkolló lángcsövet alkalmazott, így a gőzfejlesztő fűtőfelület kicsi volt. Az égés sem játszódott le tökéletesen, mert ebben a mozdonyban még nem alkalmazta a fúvót, hanem a fáradtgőz közvetlenül a szabadba távozott a hengerből. Bár a későbbi átalakítások során sokat javítottak a mozdonyon, lényeges teljesítménynövekedést mégsem értek el vele, mert Stephenson első mozdo-