Technikatörténeti szemle 4. (1967)

SZEMLE - Köröskényi Zoltán: Gondolatok a Csonka János emlékkiállításról

A kiállítási terem központilag Csonka János tevékenységét dokumentálta eredeti darabokkal, modellekkel, fotókkal, életrajzi adatokkal. 2. A második teremben szerepelt a magyar autómobilizmus fejlődése 1946—1970 között, — kevesebb modellel, több képanyaggal, a harmadik 5 éves tervre vonatkozó célkitűzésekkel, diagramokkal, műszaki jellemzőkkel és a bedolgozó iparra háruló feladatok ismertetésével. I. A magyar autómobilizmus fejlődése 1900—1945 és Csonka János emlékezete A múlt század utolsó két évtizede az automobilizmus hőskorának tekinthető. A robbanómotor (OTTÓ) feltalálása, majd rohamos ütemben végbemenő fejlődése (Daimler, Benz, Peugot, Panhard Levassor stb.) adta meg a lehetőséget az önjáró (autó-) gépkocsi kialakítására, fejlesztésére, tökéletesítésére. 1880—1900-ig a különféle megoldások számos változata került kikísérletezésre, és Franciaországban a század elején már a sorozatgyártás is elindult (Peugot). Magyarország sem maradt tétlen a motor és autó fejlesztése terén. Külföldet járt szakembereink, elsősorban Csonka János, Bánki Donát már a múlt század 80-ias éveiben behatóan foglalkoztak gáz-, gáz- és petróleummotorok kialakításával és fejlesztésével. 1890-ben az előző kísérletek során szerzett tapasztalatok alapján a Ganz Gyár részére megtervezték a Bánki—Csonka állóhengeres, nyílt lángú, izzócsöves gyújtású petróleum-motort kisipari és mezőgazdasági igény kielégítésére, amelynek tökéletesítését tovább folytatták. Ezen a motoron végezték a karburátor kísérletéket és további tökéletesítéseket. A tökéletesítéseket 1893-ban vitelezték ki és szabadalmaztatták „Újítások petróleum-motorokon" címen. Ebben már a porlasztó is szerepelt, mint szabadalmi igény „a gép petróleummal való táplálására szolgáló készülék" címmel, melyhez az ötletet a virágpermetező fúvóka elve adta. A porlasztó feltalálása tehát Bánki—Csonka neveihez fűződik. Ez a motor a legnevesebb, hasonló külföldi típusokkal is felvette a versenyt, és lehetőséget nyújtott kisebb, tökéletesebb megoldás mellett járművekhez való felhasználásra. Még a 90-es években elkezdődtek a kísérletek postai levélgyűjtésre alkalmas segédmotoros bicikli előállítására. Különféle kísérleti példányok készültek. 3—4 kerekes kivitelben. A motoros járműgyártás megindításában döntő szerepe volt a magyar postának. 1900-as esztendőben 22 darab háromkerekű motor és jármű szállításra Ganz és Társa kapott megbízást Csonka konstrukciója alapján, mely már villamos-megszakító gyújtással, önműködő szívószeleppel készült, sebességváltó és tengelykapcsoló nélkül, dekompresszorral. Korszakalkotónak tekinthető az alumínium szerkezeti anyagként való alkalmazása. Döntő fordulatnak tekinthető a posta újabb nemzetközi versenytárgyalás kiírása 1904-ben 8 db 12—14 LE-s csomagszállító gépkocsi szállítására. 8 pályázó (6 idegen) közül a Magyar Vagon- és Gépgyár, és Rock István kapták a megbízást Csonka János tervei szerint. A motor négyütemű, 4 hengeres, vízhűtéses volt, 0 90 mm fúrattál, 100 mm lökettel (ma is korszerű S/D viszony), nagy feszültségű gyertyagyújtással, világviszonylatban is korszerű megoldással.