Technikatörténeti szemle 4. (1967)

TANULMÁNYOK - Makkai László: Gép, mechanika és mechanisztikus természetfilozófia

effects of bodies which have been commonly attributed to qualities, and those confessed to be oecult, are performed by the small machines of nature".

12 Első pillantásra meglepőnek tűnhetik, hogy a Royal Society első évtizedeinek nagy tudományos eredményei nem a mechanika, hanem a biológia területén mutatkoznak. Harvey, az első angol mechanista, a vérkeringést fedezte fel, a forradalom után az ő művét folytatták R. Lower, az artériás és vénás vér azonosságának kimutatásával, valamint F. Glisson a gyomormirigyek, Th. Wharton a máj, a gyomor, a belek, Th. Willis az idegek működésének leírásával; N. Grew pedig a növények légzésének és a növényi nemiségnek a felfedezésével. Mindez azonban magától értetődővé válik, ha arra gondolunk, hogy a vegetatív idegrendszer irányítása alatt álló biológiai mechanizmusok felismerése aktuálissá válik, mihelyt a vegetativ idegrendszertől függő emberi munkamozgás, az energiaszolgáltatás technikailag objektiválódik s ezáltal a tudományos vizsgálat számára hozzáférhetővé válik. A mechanisztikus világkép megalkotásához, Newton életművéhez vezető úton az angol tudomány legfontosabb állomása Róbert Boyle munkássága. Boyle tudományos koncepciója a puritánizmustól örökölt gyakorlatiasságában és mágiaellenességében gyökerezett. A forradalom után széthulló puritánizmus pozitív örökségét ő oltotta bele és összegezte az angol természetfilozófiába, mely tudományos világkép és theista hitvallás volt egyszerre. A pozitivista Boyle száműz Descartes rendszeréből minden tudományosan nem igazolható spekulációt (a világegyetem zártságát, az anyag folytonosságát, a másodlagos tulajdonságok érzékelési szubjektivitását), s rendíthetetlen mechanista meggyőződésében bátran veszi át Gassenditől az űr és az atom koncepcióját, mert nem kételkedik abban, hogy minden természeti mozgást mechanikailag meg lehet magyarázni. Egész tudományos tevékenységét arra fordítja, hogy az animisztikus szemlélet utolsó maradványait is megsemmisítse. Az anyag önmozgása szerinte babona, sőt istenkáromlás, emellett pedig tudományos abszurdum is, az egyedül lehetséges mechanikus mozgás végokának agnosztikus tagadása és egy végtelen láncreakcióba való képzeletbeli kivetítése. Az anyag és a mozgás szétválaszthatatlanságát is tagadja, nehogy az anyagban kezdettől benne rejlő mozgás animisztikus képzetének kelljen engednie. A vonzásos mozgásokat, a nehézkedést, a mágnességét, az elektromosságot végső fokon lökéses mozgásoknak tekinti. A mechanista természetfilozófusok közül ő vette legkomolyabban a géphasonlatot. A mozgató erőt szerinte Isten vezeti be a természetbe, mint a gépész a gépbe, éspedig nem kezdetben egyszersmindenkorra, hanem újra meg újra, állandóan, permutálva és kombinálva az anyag részecskéit. Az atomelméletet és a mechanisztikát ún. korpuszkuláris filozófiájában, a modern atomfizika egyes elemeinek lángeszű előlegezésében egyezteti. Az atom szerinte nem abszolút értelemben oszthatatlan (ez korlátozná Isten mindenhatóságát), hanem csak gyakorlatilag a világ végső összetevője. A konkrét testek atomstruktúrák, s a szerkezet változatosságából adódnak a különböző fizikai és kémiai minőségek. A testek ún. másodlagos tulajdonságai (íz. szag, szín, hang stb.) nem csupán az emberi érzékelés szubjektív benyomásai, hanem a testek anyagi részecskéinek különböző elrendezéséből származó objektív tulajdonságok, éppen ezért mechanikailag megismerhetők. Ha viszont a testeknek csak mechanikai tulajdonságai vannak, akkor az aristotelesi minőségek puszta látszatok, sőt animisztikus képzetek. Hogy felszámolja ezeket, a fizikus módsze12 Hooke, R., Micrographia. (London, 1665) Előszó.