Technikatörténeti szemle 4. (1967)

KÖZLEMÉNYEK - Mendele Ferenc–Németh B. Ferenc: A kiskunhalasi műemlék-szélmalom helyreállítása

13. ábra. A helyreállított szélmalom (196C) a felületnek ne csak egy része használódjon el, másrészt a szitahenger és a verő­léc kerületi sebessége közötti meghatározott arány biztosította a szitálás jó mi­nőségét. (A verőléc kerületi sebessége cca. 7 m/sec. volt, a szitahengeré ennek 1/10-ed része.) A verőléc a befolyó őrleményt nem merőlegesen dobta a szita­felületre és így a nagyobb szemek (az „átmenet") a tengely irányában is ha­ladtak. Mivel a szita tengelye vízszintes volt, az őrlemény tengely irányú moz­gatásához a verőléceket fogakkal látták el. A szitahengeren átesett őrleményt az alatta elhelyezett csiga gyűjtötte össze, míg a hengerben maradt „átmenet" a szitahengeren végigmenve távozott. A centrifugái-szitát csak rövid ideig hasz­nálták a Sáfrik-malomban, és utána jórészt már csak daráltak, ritkán „paraszt­őrlést" végeztek. (A centrifugái-szita egyenletes fordulatszámot igényelt, amit szélmalomban nehezen lehetett biztosítani, ezért máshol általában hasábszitát

Next

/
Thumbnails
Contents