Technikatörténeti szemle 4. (1967)
KÖZLEMÉNYEK - Bíró József: A balatonfüredi hajógyártás
A felszabadulás után, a Balaton eddigi jellege megváltozott. 1948-tól kezdődően egymás után létesültek a szakszervezeti, üzemi és hivatali üdülők. Eddig soha nem látott mértékben nőtt a Balaton idegenforgalma. A várható forgalomnak megfelelően elkészítették a balatoni hajózás fejlesztési tervét, melyben a Balatonfüredi Hajógyár is szép feladatot kapott. A hosszirányú kiránduló járatok hajótípusának kialakítását a forgalmi igények és a Balaton hajózási sajátossága szabta meg. A forgalmi igények olyan hajó építését tették szükségessé, amely félnapos út esetén is kényelmet és megfelelő szórakozást biztosít. A Balaton sajátosságai pedig megkövetelik, hogy a hajó az itt uralkodó északnyugati—délkeleti széljárás okozta kereszthullámokkal szemben állóképes, a kikötők alacsony vízállása miatt pedig meglehetősen sekély járatú legyen. A fent említett követelmények alapján építették meg a Balatonfüredi Hajógyárban 1952-ben az első nagyobb balatoni kirándulóhajót, a „Beloiannisz'-t. A hajó teljes hossza 43,6 m, legnagyobb szélessége 7,2 m, oldalmagassága 2,85 m, merülése 600 utassal, teljes felszereléssel 1,45 m, sebessége 450 lóerős Dieselmotorral 23 km óránként. A hajótestet Siemens—iMartin acélból, a fedélzetet, a kormányállást és a parancsnoki hidat fenyőfából készítették. A hajótestet válaszfalakkal hét vízmentes rekeszre osztották. A fedélzetet folyamatosan képezték ki, elöl és hátul utasterekkel, felső fedélzetet teljesen nyitottan. Magas felépítménye miatt azonban nem bizonyult szerencsés hajótípusnak. Viharosabb széljárásban erősen ingadozik. Mindezek ellenére ma is a Balaton legkedveltebb kirándulóhaj ója. 1956-ban nagyobb mérvű korszerűsítéseket hajtottak végre. Nagy teljesítményű emelőberendezéseket kapott az üzem, lehetővé vált az 1000 tonnás uszályok szekciós műszerrel készülő sorozatgyártása, amely fejlett munkaszervezést, magas technikai felkészülést kíván. Ez időben hagyja el a gyár területét egy speciális öntözőhajó s egy kutatóhajó a Balaton tudományos feltárására. Megindul a 250, 300, 400 és 1000 tonnás folyami uszályok sorozatgyártása, teljesen hegesztett kivitelben. Exportra is kezdenek termelni, Lengyelország, Albánia, Csehszlovákia számára munkahajókat, Románia számára vitorlásokat. A magyar hajóipari vállalatokat 1962-ben egyesítették, azóta a balatonfüredi hajóüzem, mint a Magyar Hajó- és Darugyár Balatonfüredi Gyáregysége, működik. Az itt épített hajótípusok választékát egyre szélesítik. 1958-ban elkészült a 800 lóerős folyami vontató, a „Dorog". 1961-ben a szintén 800 lóerős „Paks", 1965 J ben pedig az 1200 lóerős „Inota". Ez már minden igényt kielégítő, korszerű vontatóhajó. Gépeit távirányítással, a parancsnoki hídról is vezényelhetik, anélkül, hogy a gépüzemvezető beavatkozna. Az új motoros vontató nyolc, egyenként ezer tonnás uszályt vontathat maga után. A hajógyár másik új hajótípusa a döngölő jégtörőhajó. Újszerűsége abban rejlik, hogy a hajó orrában és farában egy-egy nagyméretű vastárcsa forog excentrikusan. A váltakozó tömegelosztás miatt a hajótest menet közben billegni kezd, s összetöri maga körül a jeget. Munkája sokkal eredményesebb, mint a régi típusú jégtörőhajóké, mivel nem kell az időt nekifutással, hátrálással töltenie. Itt készítik az automatikus vezérlésű úszó kotróhajót is, amely 260 m 3 sódert rak a partra, és csak 3 ember kell a kezeléséhez. Megemlíthetjük még a gyár hajótípusaként a balatoni komphajókat. Az utolsót, a „Komp Hl.-at 1964-ben adták át a forgalomnak. Érdekessége, hogy a gépház berendezéseinek irányítását, a sebességváltást és a komp manőverezését teljes egeszében távvezérléssel oldották meg. A több mint 35 m hosszú és 10 m 13 Technikatörténeti Szemle 193