Technikatörténeti szemle 3. (1964)
Kiszely Gyula: A szélfrissítő acélgyártás története Magyarországon
fenekének és kvarcpalát a konverter többi részének bélelésére porosz Sziléziából szerezték be. A fenék 7-20 adagot birt ki, azonban 8 adag után a fúvókákat általában ki kellett cserélni. A kis Bessemer-müvet inkább csak kisérleti célra állították fel és nem mint acéltermeló egységet azért, hogy az akkoriban az egész világon fölkapott un. kettős eljárást kipróbálják. A kísérlet során itt is ugyanúgy, mint a külföldi kohászati üzemeknél,bebizonyosodott, hogy a Martin-kemence mellett más berendezésre nincs szükség. 1887-1889-ig a kis Bessemer üzemet szüneteltették. A szüneteltetés oka leginkább az volt, hogy a nyersvas-piac nagy kereslete következtében a vajdahunyadi nagyolvasztó teljes nyersvastermelését eladták, Így a kis-bessemerezéshez alapanyag nem maradt. A kis bessemerezés szüneteltetésének másik oka az volt, hogy a kokillák és tuskők kiemeléséhez szükséges daruk nem állottak időben rendelkezésre, mert a Martin-kemencék teljes üzemmenete miatt a darut nélkülözni nem tudták. Mindezeken kivül a Bessemer fúvógép hajtásához szükséges gőz sem állott a kellő mennyiségben rendelkezésre, ez is indokolttá tette az üzem szüneteltetését. Ezeknek a hiányoknak a pótlására egy 2440 mm sinnyomtávolságu kocsira erősíthető, 3 m emelömagasságu, 20 mázsa emelőképességű, kézierővel hajtható s egyidejűleg három irányban mozgatható forgódarut, a hiányzó gőz termelésére pedig egy Eisele-féle gőzkazánt szereltek föl. Felépítették közben a negyedik nagyolvasztót. Ilyen körülmények után 1897 augusztusában a kis Bessemer-üzemet újra megindították, a termelt tuskókat Zólyombrézőra szállították, ahol abból alakos acélokat hengereltek. A kis Bessemer-mü csak nappali műszakban,egy konverterrel üzemelt. 1890-ben az évi termelés 9232 q volt. A lefuvatáshoz szükséges nyersvasat nem másodolvasztőban ömlesztették meg, hanem közvetlenül az üzemtől 107 méter távolságban lévő nagyolvasztóból szállították. Az egyszeri nyersvasadag 12-14 q volt, melyet jól előmelegített, kifalazott öntőüstbe csapoltak le, hídmérlegen lemértek, hidraulikus emelővel a konverter felső szintjére emelték és az öntöüst buktatásával a konverterbe adagolták. Ez a müvelet 15 percig tartott. A nyersvas beöntésével egyidejűleg a fuvatást is meginditották. Attól függően, hogy a nyersvas többé vagy kevésbé heves járásból eredt-e, a fúvókák szájnyílására több vagy kevesebb nyersvaskéreg tapadt, amit hegyes rudakkal kellett eltávolítani, mert különben kevés fuvószél került volna a
