Technikatörténeti szemle 3. (1964)

Kiszely Gyula: A szélfrissítő acélgyártás története Magyarországon

Sándor Vilmos szerint a vastermelés eloszlása Magyarországon 1869-ben a következő volt: 2. táblázat. tonna 6 társulat * 47 000 1 1 főúri vagy klerikális nagybirtokos

++ 33 000 17 polgári jellegű vállalat

++

+ 33 000 Allamkinc stár 14 000 Összesen: 127 000 24/ Ebből az összeállításból látható, hogy a magyarországi nyersvasnak 37 °/o-át 6 társulati kohóüzem, 26-26 °/o-át a nagybirtokos csoport, valamint a középtőkés vagy középtőkés jellegű vállalkozó, mig az államkincstár csak 11 °/oát termelte. Ugyanakkor az acéltermelést nagyüzemi méretben csak a resicai vasműben, kísérletként a rónici kincstári vasműben folytatták. A többi jelentős és tőkeerős magánvállalat acélgyártásra nem gondolt, sőt az 1868-ban alapított Salgótarjáni Vasfinomitó Rt-t is csak vasgyártásra rendezték be, éppen ugy, mint a diósgyőri uj kincstári vasmüvet. A tartózkodó magatartásnak okát az a hírlapi cikk adja, mely az "Egyetértés" c. politikai és közgazdasági napilap 1880. július 11-i 189. és 190 számában jelent meg, s amelyet Pech Antalnak egyik kézirata említ. Mielőtt a kérdéses cikk ismertetésére rátérnénk, lássuk a magyar vasúthálózat fejlődését. 3. táblázat. Ev Forgalomban lévő vasút hossza km 1870. 3 474 1875. 6 418 1880. 7 075 1885. 9 135 1890. 11 465