Technikatörténeti szemle 3. (1964)

KÖZLEMÉNYEK - Takács Béla: Hamuzsírfőzés a zempléni hegységben

1. /A hamut sohasem lúgozták frissen, ezért a kamrában tárolt anyag átszitálás után a nedvesítő ládába került. A vizzel meglocsolt hamut' lapáttal összekeverték, majd egy napig állni hagyták, hogy a nedvesség egyenletesen átjárja. Erre az előkészítő műveletre azért volt szükség, mert a hamuban lévő, nehezen olvadó sókat azonnali főzés esetén csak kis mé rtékben lehetett kivonni. Ezután a mai szóval élve "csávázás"-nak nevezhető eljárás után került sor a tulajdonképenilugozásra. A füzéri hutában 26 darab vasabroncsos kád szolgált erre a célra. A kádak kettős fenékkel ellátott nagy faedények voltak, amelyeknek sűrűn átlyuggatott belső fenékdeszkájára szalmát, néha vászondarabot helyeztek, hogy a hamu ne juthasson az alsó fenékrészbe. A kád alján csap volt az összegyűlt lug levezetésére. A csapon kieresztett lug facsatornán folyt egy nagyobb kádba. Az 1822-es leltárban - nyilván tévedés miatt - nem szerepel ez az eszköz, azonban az 1826-os inventáriumban már megtalálható a 19 darab "bikkfa csatornya". Egy-egy kádba annyi nedves hamut raktak be és nyomkodtak le tömőfával, hogy felül kb. három ujjnyi hely maradt a lúgozó folyadéknak. Először rendszerint az előző főzésből megmaradt gyenge lúgot öntötték a hamura, majd peaig forró vízzel folytatták az öntözést. A főzésre alkalmas lug 24 óra alatt ázott ki a hamuból. A később összegyűlt "gyenge lug nem fizeti meg a bérfőzést, hanem leghasznosabban a következendő lugozásra szolgál tiszta víz helyett" - irja Gergelyffi. Ha a csapból kieresztett folyadék elvesztette csípős ízét, tehát minden oldható só eltávozott a hamuból, kiszedték a kádakból és friss anyaggal újra töltötték. 2. / Természetesen ez a hig lug ipari célra még alkalmatlan volt, következett tehát a munkamenet második része: a lug kifőzése. A füzéri hutában erre a célra négy üst szolgált. Az üstök öntötvasből készültek és a "főszínben" voltak elhelyezve, amelyeket megtöltés után előbb gyenge tűzzel, majd a forrástól kezdve erősödő tűzzel melegítették. Az elpárolgó vizet hozzátöltött lúggal pótolták. Amikor a besürüsődött anyag kásásodni kezdett, a feltöltést abbahagyták, viszont ekkor kezdődött az anyag keverése, hogy minél kevesebb hamuzsír ragadjon az üst oldalára, mert ezt a megkeményedett masszát csak vésővel lehetett leszedni az üst faláról. Ez az eset.ugy látszik, gyakran előfordult a füzéri hutában, ugyanis a szerszámok között ott találjuk a "hamu zsírt ki vágni való vésüt, szekertzét". Ezt a félig kész hamuzsírt az üstből való kiszedés után megmérték a leltárban: "mázsa