Technikatörténeti szemle 3. (1964)

KÖZLEMÉNYEK - Takács Béla: Hamuzsírfőzés a zempléni hegységben

egyetlen huta működtetéséhez 8-10 ezer hold i.-rdó volt szükséges. Az irtások megszüntetése, valamint az árak emelkedése érdekében Mária Terézia 1755-ben betiltotta a hamuzsír exportját, majd 1761-ben 24 000 mázsában állapította meg a kiszállítható mennyiséget. E korlátozó rendelkezések gátat vetettek ugyan a további esztelen erdőpusztításnak, de még így is a XIX. század közepéig kb. 4 millió hold erdőterületet égettek fel hamuzsírfőzés céljából. Mária Terézia tilalmai visszavetették ugyan a gyárt Ás iramat, de a termelés a megszabott keretek között tovább folyt a hutákban. A később kiadott korlátozások beszüntették a nyugati kapitalista országokba való szállítást, a magyar hamuzsírtermelést az osztrák gazdaságpolitika, a cseh üveg- és textilipar szolgálatába állította. Az egyre jobban fejlődő cseh ipar nagy mennyiségű hamuzsírt togyasztott, tehát a hamuzsírgyártás még mindig kifizető.vállalkozásnak, jövedelmező foglalkozásnak tűnt a nagybirtokos osztály előtt. Különösen a XIX. század elején állítottak fel az egyes uradalmakban újabb hamuzsírhutákat a válságba került földesurak, hogy bizonytalan anyagi helyzetüket az erdei iparok, köztük a hamu. zsírfőzés fejlesztésével megszilárdítsák. A XVIII. században a hamuzsírtermelés súlypontja a Dunántúlra eseti, ahol egy 1756-ból származó kimutatás szerint összesen negyven huta működött.(A felvidéki részeken ezzel szemben csak nyolc.) A XIX. század elejéig ezeken a területeken az erdők egyrészt kimerültek, másrészt pedig a tiltó rendeletek gátolták a fák pusztítását. Ennek következtében a termelés az erdélyi részekre tolódott át, ahol még bőven volt fa. Bár a bécsi udvar Erdélyben is igyekezett korlátok között tartani a hamuzsírgyártást, a nagy kereslet miatt azonban ezen az újonnan felfedezett iparágon kapva-kapott a pénzszűkében lévő nagybirtokos osztály, és egymás után állították fel uradalmukban a hamuzsírfözó hutákat. Gergelyffi András er délyi orvos "Technológia"'című, 1809-ben megjelent munkájában valósággal propagandát fejt ki a hamuzsírfőzés érdekében, amikor írja: "Ki nem mondhatni, melly nagy haszonnal lehetne hammusót főzni némely félre való rengeteg erdeinkben, mellyek minden haszonvétel nélkül, gyalázatunkra elsenyvednek; éppen nem értein az élő fák kipusztítását, hanem tsupán azon össze dülledezett romlásokat, mellyek tsak nem járhatatlanná teszik erdeinket". 2/ A Zempléni hegység területén osztozó két nagybirtokon, a regééi és a füzéri uradalomban a XVIII. század folyamán hamuzsírfőzésről csak azuradalmak-