Technikatörténeti szemle 3. (1964)

KÖZLEMÉNYEK - Bogdán István: Papírmalmaink műszaki felszerelése

(kb. 160 ív), és ezt az általában Itt elhelyezett nedvessajtóban (Nasspresse), amelyik a leírttól nem különbözött, deszkalapok között kisajtolta, majd az ugyancsak hasonló szárazsajtőba (Trockenpresse) helyezte. - Kisebb malmokban e két sajtó azonos lehetett. A még nedves papírt a száritópadláson - vagy a nyári saáritóhelyen kifeszített, rendszerint lószórből font kötélre - ritkábban vékony lécekre - 2-4, 6-8 ívenként összefogva felteregették. A cipelővel (Schleppe), egy kis, deszkával borított deszkalappal felhordott papírt a szárítópadra (Trockenbrett): négylábú, alacsony asztalkára, és egy magas, létraszerű támlás nagyobb szék,az akasztószék (Henkstuhl) ülőlapjára és támlaléceire rakták, hogy ne legyen piszkos. A magasabban kifeszített köteleknél a székre rá is álltak - esetleg hágólétrát (Steigleiter) is alkalmaztak -, az így sem elérhető kötelekre pedig a kötegakasztóval (Rleshánge), egy T alakú fával tették fel a papirt. - Az 1820-as évektől kezdve nagyobb malmainkban már használták a szélkemencét, vagyis cirkuláló fűtött levegővel működő szárítóeszközt is. A következő munkamüvelet volt az enyvezés. Az enyv konyhában beépített tűzhelyen megfőzték az enyvet az enyvüstben (Leimkessel). Ez vas-, de inkább sárgaréz nagy üst volt, átlag átmérője 0,8 - 1,2 m között változhatott. Az enyvet azután a szürőnemezen (Papiermacherfilz), egy vékony posztón átszűrték. Egy, rendszerint a merítöműhelyben elhelyezett másik, hasonló üstben, de inkább az enyvbocskában (Leimbütte), egy vasabroncsos faedényben elkészítették az enyvesvizet, amelyhez vas vagy sárgaréz mozsárban (Mörses) - nagysága változó volt, de 0,5 q-ás is lehetett - megtört timsót kevertek. Az enyvbocskához használták a keverőkanalat - laposra faragott farudat -, az enyvmeritőt - egy nyeles fémedényt-, és papírfogő fácskákkal vonták át a papírt. Az egymásra rakott nedves enyves íveket,az ismertetettől nem különböző enyvsajtőban (Leimpresse) gyorsan kisajtolták, majd az íveket szétszedték és a rendszerint a száritópadláson elhelyezett szárítókeresztre (Kreuz) akasztották. Ez kb. 2, 0 m hosszú, ferdén a talpba vagy a talajba erősített, esetleg párosával fent létraszerüen összekapcsolt gerenda volt, amelybe egyik oldalán 4-5 vagy mindkét oldalán 8-10 lyukat fúrtak, ebbe dugták be a kb. 0,03 m átmérőjű 1,2 m hosszú keresztléceket úgy, hogy mindkét végükön egyformán kiálltak - így egy sokakasztós ruhafogashoz hasonlított -, s e lécekre akasztották az enyvezett papírt. Ferde állása miatt az enyves víz nem az alatta