Technikatörténeti szemle 3. (1964)

KÖZLEMÉNYEK - Bogdán István: Papírmalmaink műszaki felszerelése

meletes, a földrajzi adottságokhoz alkalmazkodó épület, magas zsindelyes, később cserepes tetővel. Építőanyaga a XVII. században a fa és a tégla, a XVIII. századtól a kő és a tégla, a fedélszék mindenkor fa. Fontosabb helyiségei: rongyraktár, -válogató, -tisztító (az utóbbi kettő közösen is), elkülönített enyvkonyha, a kölyü (zűzómü) és a hollandi helyisége (gyakran együtt), a meritömühely ( de lehetetta kölyü helyiségében is), az anyagszekrénykamra (csak nagyobb malmokban), az enyvező, sajtoló, kiszerelő helyiségek (gyakran együtt), a részekre tagolt, jól szellőztethető szárítópadlás (esetleg elkülönített nyári száritóhelyiség), a félkészáru és készáru raktár, a legényszállás, a mesterlakás, a mellékhelyiséggel, esetleg istálló és egyéb gazdasági épületek. A fontosabb helyiségek füthetőek. (1.1. ábra) 1. ábra. A znióváraljai papirmalom tervrajza 1770 körül OL Tervt. Del. f. 3. n. 115. Az első és legfontosabb műszaki felszerelés az erőgép. - Mesterséges csatorna, a rendszerint kövezett partkiképzésü* malomárok (Mühlgraben) zsilipekkel (Schleuse), irányítóvályukkal vitte a vizet - a hajtóerőt - a nyitott, ritkábban zárt kerékházban(Radstube) elhelyezett erőfelvevő géphez, a vizikerékhez (Rad) innen a papírmalom elnevezés. A malom nagysága szerint 1-4, általában 2 kereket alkalmaztak az egész korszakban. A hajtóerő (víz) felvétele szerint alul- vagy fe-