Technikatörténeti szemle 3. (1964)

Vajda Pál: A magyar repülés története és magyarnyelvű bibliográfiája

követő géptipusok egyre kedvezőbb siklószámot tüntettek fel és a merülési sebesség egyre csökkent. /125/ óceánrepülés Charles Lindberg 1927 májusában "Spirit of St Louis" nevó gépével egymagában, rádiókészülék nélkül 33 óra alatt átrepülte az Atlanti-óceánt. Úttörő vállakózása megnyitotta a kontinensközi repülőutat. 1931-ben pedig két magyar pilóta neve gyarapította a magyar óceánrepülők névsorát: Endresz György és Magyar Sándor egy 420 LE-s PRATT és WHITNEYmotoros Lockheed "Sirius" gépen a Harbour-Grace-Felcsut 5189 km 800 m távot világrekordot jelentő idő alatt - 25 h 40p - repülték be. /127, 130, 132, 187/ Ejtőernyő Találmányok rendszerint ügy születnek, hogy a fejlődés folyamán felmerülő tényleges új szükséglet kielégítéséről kell gondoskodni. Mi szükség lehetett azonban az ejtőernyőre akkor, amikor az emberiség még nagyon távol állott a léghajózás és a repülés megvalósításától? Minden valószínűség szerint e készülék segítségével kísérelték meg a repülés problémájának megoldását. Az ejtőernyő gondolata már meglehetősen régi: a rendelkezésünkre álló adatok szerint közel ötszáz éves. Leonardo da Vinci, a zseniális olasz festő, építész, szobrász, természettudós és mérnök már 1495-ben kísérletezett az ejtőernyő kezdetleges ősével, sőt, jegyzeteiben le is rajzolta. Feltalálójának azonban mégis a magyar származású Verancsics Fausztuszt (1551-1617) kell tekintenünk, aki 1616-ban megjelent Machinae Novae ("Uj gépek") cimü könyvében az ejtőernyőt pontosan leírta és le is rajzolta. /40.42/ Verancsics ejtőernyője vászonnal boritott négyszögletű fakeret volt, amelynek négy sarkáról egy-egy kötél csomóba futott össze és így hordta a rajta függő ember súlyát. A ma használatos ejtőernyő ősét Jacques Garnerin léghajős találta fel. A francia forradalomban a Konvent politikai biztosaként jött a forradalmi hadsereghez, angol fogságba került, majd átadták a bécsi udvari haditanácsnak. Mint