Technikatörténeti szemle 3. (1964)

Vajda Pál: A magyar repülés története és magyarnyelvű bibliográfiája

ma aerodinamikai kiképzése folytán nagy sebességek mellett is viszonylag kedvező maradt. Rotter Lajos 1936. augusztus 12-én, annak ellenére, hogy a meteorológia nem sok jót jósolt, a "Nemere"-vei Ranksdorfből 1/2 1 órakor elindult és 4 óra 35 perckor Kiéiben simán leszállt. Megszületett az első magyar nemzetközi rekord. Az addigi 333km-s céltávrekordot, amelyet a németek tartottak, Rotter saját tervezésű, még jóformán berepületlen gépével 3 km-re megdöntötte, összesen 336 km-t repült és ezzel óriási nemzetközi sikert ért el. Ez a távrepülés igen erősen hozzájárult ahhoz, hogy a Commission Internationale elfogadta küzdőszámnak az olimpiai játékokra a vitorlázó repülést. A műegyetemiek sokcélú, 1937-ben Jancső Endre és Szokolay András által tervezett, "M 22" teljesitménygépe messzire megelőzte korát. Az enyhéntört szárnyú "M 22"-vel sok olyan műszaki megoldás valósult meg, amely azután széles körben terjedt el. Tervezői arra törekedtek, hogy a felhajtóerőt nem szolgáltató alkatrészek káros ellenállását a! lehető legkisebb mértékre csökkentsék. A szabadon hordó, sirályszárny-szerüen tört szárny keresztmetszete kifejezetten vastag, iveit szelvény volt, ami trapéz alakú részen a szárnyvégi szimmetrikus profilba ment át. Ezáltal a szárny erős aerodinamikai elcsavarást kapott, a gépet kissebességű körözésben is lebillenésmentessé tette. A szárny szerkezeti felépítése igen erős volt, maga a gép is úgy volt méretezve, hogy nagy sebességet bírjon ki. Szilárdságának és kitűnő tulajdonságainak volt köszönhető, hogy 350 km/h (!!!) zuhanősebességgel még biztonságosan lehetett kormányozni. Az a műrepülés, amelyet sok bemutatón, repülőnapon éveken át végeztek vele, nemcsak szilárdságát, hanem rendkívüli helyzetekben kitűnő kormányozhatóságát is bizonyította. 1938-ban Rubik Ernő Esztergomban megalapította az "Aero Ever"repülőgép-készítő üzemet és sorozatban gyártotta a kiválóbbnál kiválóbb vitorlázógépeket. Az "Emese B", a "Tücsök", "Vöcsök", "Pilis" iskolagépek és a "Szittya" "Kevély", "Móka", "Futár" nagyteljesitményff gépek mind az ó ötletességét és tervezői képességét dicsérik. Minden egyes géptípusa a fejlődés újabb állomását jelentette. Valóban, ha összehasonlítjuk Rublk konstrukcióit, amelyek kivétel nélkül kitűnő repülőtulajdonságokkal rendelkeztek, megállapíthatjuk, hogy az egymást