Technikatörténeti szemle 3. (1964)

Endrei Walter: A fonás és szövés termelékenységének alakulása

Endrei Walter: Afonas és szövés termelékenységének alakulása az ipari forradalomig A technikatörténet müvelése nem öncél. A mult termelési eszközei leírásának, a technológiai folyamatok rekonstruálásának jogosultságát végső fokon az szintézis adja meg, amely a társadalmi fejlődésre tett hatásukat foglalja össze. Az ilyen összefoglaló munkák száma elenyésző, és ennek okát néhány közbenső láncszem kidolgozatlan voltában, de különösen a közgazdasági és műszaki színvonalra olyan jellemző termelékenységi számitások elvégzésének hiányában látom. Ennek több oka van. Az egyik, hogy a történész ösztönösen idegenkedik a talált számok kiértékelésétől, a mérnök pedig fél a levéltári anyag tömegétől és homályos nyelvezetétől. A másik, hogy mindketten hozzászoktak az események és tárgyak puszta leírásához és a közgazdasági konzekvenciák levonását egymás ra bizzák. Ki kell végre mondani: a technikatörténész - szakma szerint bármely oldalról közeledjék is tárgyához - el kell hogy sajátítsa a másik diszciplína (technika, ill. történelem) alapvető ismeretén kivül a közgazdaságtudomány elemeit is. Amikor mármost a textilipar példáján megkísérlem néhány munkafolyamat termelékenységét kifejezni, azt metodikai szándékkal teszem abban a reményben, hogy vitát provokálok vagy követésre serkentek. Meghökkentő, ha egy elismert francia gazdaságtörténeti sorozatban

1

/ a vászonszövés termelékenységét az alábbi képlet alapján látjuk kifejtve: salaire horaire moyen productivité • Prix courants de 1'unité de produit Az 1500-tól máig követett számsor az eredeti értékszinvonal 15-szőrösére való emelkedését mutatja. Kevés hozzáértés kell ahhoz, hogy a képlet abszurd