Technikatörténeti szemle 3. (1964)
Kalmár János: A középkori számszeríj
A gyujtóhyil épületek, tetőzetek felgyújtására volt igen alkalmas hadi eszköz. A nyílvessző közepére kötött zsákocskába; . lassan égő puskaportöltést tömtek, majd gyujtózsinórt helyeztek, amelyeknek a vége kilőgott. A gyujtónyilat a zsinór meggyújtása után lőtték ki, a felgyújtandó célra. Hatása 100-150 lépésre terjedt. /13. ábra./ A gyujtónyil töltőanyaga kén, szén és salétrom keverékéből állott, amelyeket még Oleum Benedictumba és borszeszbe is áztattak. Megszáradás után még kénporba és gyantába itatták. 31 / Ismerünk olyanfajta nyílhegyet is, amely a villás és szakállas fajta egybehangolásából keletkezett. A hegy villásként volt kialakítva, de a két külső él alányulva szakállt képezett. Nagyobb sebet ejtett. /l2.c.ábra./ Ez a nyilhegytipus megtalálható ábrázolásban a herzenheimi krónikában szereplő Wulppenhoffen-család 1529. évi cimerképén. Nyilvánvaló tehát az a körülmény, hogy ez a nyilhegyfajta nem csupán egyetlen, szórványként szereplő pél32/ dány, hanem ismert tipus volt a XV-XVI. század fordulóján. '
