Technikatörténeti szemle 3. (1964)

Kalmár János: A középkori számszeríj

A vadászati célokra szolgáié nyilak nem kaptak forgást repülésük közben, a forgás csupán a hadászati nyilaknál játszott szerepet. A nyilak tartására szolgálta tegez. Rendszerint fából készült, hengeres alakúra, az időjárás káros behatása elleni védelmül bőr rel boritva. Szokás volt a tegez felső részének szőrmével való bevonása. A XV. század folyamáról származó tegez ábrázolását a korábban emiitett kártyalapon és a gyújtó nyilat kilövő számszerijásznál kísérhetjük figyelemmel. Ha van is több ismert ábrázolásunk a középkori tegez formájáról, az anyagát nem tudjuk megállapítani, de következtethetünk, hogy ezek fából vagy préselt bőrből voltak kialakítva. Elől domborúak voltak, hátul azonban laposra voltak kiképezve, hogy a testhez feküdjenek. A kreuzensteini Wilczek-gyüjtemény őriz egy XV. századból származó tegezpéldányt. Fából készült, ózbőrrel van bevonva. Alakja félhenger, felül félköralaku kivágással, a nyilak kiemelésének megkönnyítésére. Alul jelentős mértékben kiszélesedik, a hátlapon ajtócskával elzárható üreget alkot, amelyben a tartalék nyílhegyeket tartották. /15. kép. / A müncheni volt Kuppelmayr-féle gyűjtemény hasonló példányának egész felülete szőrös disznóbőrrel borított. 33

/ összevetve a kézi ij és a számszeríj percenkénti lövéseinek számát, azt találjuk, hogy a két lövő fegyver között ebben a tekintetben nagy eltérés áll fenn. Amig a kézi ijász percenként 36 lövést tett, a kézi ajzásu számszeríjjal 8, zergeláb emelővel 5, fogasrudas készülékkel 9 lövést lehetett leadni. Hatásában azonban a számszeríj igen jelentős fölényben volt a kézi Íjjal szemben, mert 300 lépésre átfúrt egy szegecselt vértezetü csataköpenyt, vértezetet, sőt a legerősebb sordonypáncélon Is átment a lövedéke. A számszeríj számára a céllövés! távolság 1452-ben 120 lépés volt. 1467-ben 110 lépés, 1468-ban 125 lépésben volt megadva. A lövési távolság a XV. század második felében 120-130 lépés volt. A hatásos lövőtávolság 1400-1430 körül a 100 lépés távolságot alig érte el. A vadászatnál a XVI. század első felében az Íjjal és számszeríjjal szemben mindinkább az újszerű fegyverre, a tüzifegyverre tértek át. A keréklakatos gyújtású puska megjelenése méginkább csökkentette a számszerijak számát. A XVI. század r-ísodik felében a puskacsövek huzagolásával, amely a pontosabb lövés lehetőségit jelentette, méginkább csökkent a számszeríj jelentősége. A tűzi lőfegyverek gyors iramban történő elterjedésének következtében