Technikatörténeti szemle 3. (1964)

Kalmár János: A középkori számszeríj

í 4. ábra. Készülék a számszeríj Idegének beakasztásához, 1405. Konrád Kyeser, 1 Belliiortis c. müve után. Ezt a beakasztási müveletet menetközben is ábrázolva találjuk egy olajfestményen. A kép a Higuerta melletti 1431. évi csatát ábrázolja (Madrid, Escorial, 1587. ), ahol az egyik részletén két harcost látunk, akik éppen egy számszeríj idegét akasztják be. A müveletet olyképpen végzik, hogy a számszeríj ivét csa varorsó forgatásával, kötél segítségével olymértékben hajlitják meg, hogy az ideg beakasztása megtörténhetik. 21/ /l. kép./ A középkorból fennmaradt ilyenfajta idegbeakasztó padból ezidószerint négy darabot ismerünk. Két példányt Eltz várában, egy példányt Kreuzenstein vá22/ rában, a Wilczek-féle gyűjteményben és egy példányt a berlini Hadszertárban. 1 /2. kép./ A számszeríj törzse fából készült, a felső részen kivájt homorú csatornába illeszkedett be az iv, amelyet zsinór- vagy szijköteggel kötöztek egybe. Még az összeerősités előtt helyezték az iv középrésze fölé azt a vaskengyelt, amely alkatrész a felajzáskor jutott szerephez. így tehát a kengyel, az iv és a törzs együtt került összekötözésre. A kötözés célját szolgálta a törzs felső részén keresztben furt nyilas ,amelyen áthaladt a kötöző anyag, a zsinór vagy szijszelet.