Technikatörténeti szemle 3. (1964)

Kalmár János: A középkori számszeríj

A városi adókönyvekben az 1500 körüli években Armbruster János, György, Mátyás, Mihály és Farkas számszeríjat készítő mesterek nevei szerepelnek. A szász szabőcéh fegyveranyagában 1478-ban találunk 11 ballistát, majd néhány évvel később uj "arembrust"-ot A városi számadás könyveiben 1495-ből adatokat nyerünk a város lőterén tartott számszerijas céllövészetről, amelyet festett tárcsapajzsra, vagy póznán lévő madárra rendeztek. A megjelölések igy hangzanak: Sagitario ballistarum ad avem", "sagittario ballistarum ad tharschen", tehát számszeríjjal madárra, számszeríjjal és puskával, számszeríjjal tárcsapajzsra. 1501-ből Kelemén,számszeríjhoz való nyilkészitó mester nevét ismerjük a városi számadáskönyv ékből. 2. A számszeríj mechanizmusa A történelmi előzmények után .vizsgáljuk meg a számszeríj felépítését és mechanizmusát. A középkori számszeríj nagyobb méretű szaruból álló iv, amely az u. n. törzshöz van erősítve. Az iv olymódon készült, hogy több irdalt felületű szarulemezt egymásra fektetve ragasztottak egybe. Ezzel az eljárással olyan ivet nyertek, amely igen nagy rugőeröt fejtett ki. A kész ivet kellő megmunkálás után pergamenttel, vagy nyirfahéjjal borították be, hogy az időjárás káros behatásától megóvják. Az iv két végén sekély mélységű csatornát vájtak ki, amelybe az ideget akasztották be. Az ideg hur- , vagy zsinórkötegböl áll, amelyet húrral vagy zsinórral sürün átcsavartak. Az ideg két végén hurkot alakítottak ki, amely révén az Ívre akasztották. Az ideg beakasztására a kéz ereje nem volt elegendő. Olyan készüléket kellett tehát szerkeszteni, amelynek segítségével ez a müvelet elvégezhető volt. A legkorábbi efajta ismert készülék rajzát az 1405-ös évekből ismerjük Konrád Keyser, Bellifortis c. müvéből. Az állvány-szerű készülék segítségével egy kétkarú emelő révén az ivet olyan mértékben lehetett meghajlítani, hogy az ideg bea kasztása elvégezhető volt. 20

/ /4. sz.ábra. /