Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)
Latinák István: A szentgotthárdi kaszagyár
segítőjét két év alatt megtanította a kaszagyártás addig féltveőrzött fogásaira. Az osztrák szakmunkás az igy kapott pénzből gyakran berúgott és költekező életet folytatott. Amikor a többi osztrák kaszakovács erről tudomást szerzett, valamint meggyőződött arról, hogy a magyar segédmunkás kifogástalan kaszát és sarlót képes készíteni, összefogtak osztrák társuk ellen úgyannyira, hogy az kénytelen volt elhagyni a gyárat, s még a szomszédos hazájában sem tudott szakmájában elhelyezkedni. '24/ Az egyik idős, ma már nyugdíjban levő dolgozó ' , aki 1924-ben került a gyárba - bádogos és szerelő volt - említette, hogy egy alkalommal az 1920-as évek közepén egy Steyr-i kovács a magyar államtól 3 000. - koronát kapott azért, mert 4 magyar segédmunkást megtanított a kaszagyártásra. Az osztrák mesterek ezért kitaszították maguk közül, a tanítómesternek el kellett hagyni a Kaszagyárat és családjával együtt távoznia kellett Szentgotthárdról. Nagy volt az összetartás az osztrák mesterek között és ehhez a Kaszagyár vezetősége is segédkezet nyújtott. Minden lehetőt elkövettek annak érdekében, hogy a nagy gyakorlatot és szakértelmet igénylő kasza- és sarlógyártás fogásait magyar kovácsok ne sajátíthassák el. A Kaszagyár kovácsmÚhelyében csak az oda beosztott dolgozók tartózkodhattak. Egy alkalommal 1942-ben a kovácsműhellyel szomszédos asztalosüzem vezetője áthaladván a kaszaélesítő műhelyen megállt az egyik szélesítő farkkalapács mellett és az éppen rajta dolgozó osztrák kovácsmester munkáját figyelte. A Kaszagyár egyik vezető mérnöke hozzá lépett és kérte, hogy hagyja el azonnal a kovácsműhelyt,mert a gyár vezetősége nagyon rossz szemmel nézi azt, aki a kaszagyártást szemléli. Kérte az asztalosműhely vezetőjét arra is, hogy műhelye területét ne hagyja el. Az is előfordult, hogy az alantas, nehéz fizikai munkát végző magyar segédmunkások roppant alacsony bérük ellenére ebédszünetben, vagy munkaidő után, amikor az osztrák szakmunkások távoztak a műhelyből, egymást segítve, egymásnak melegítve az anyagot, gyakorolták a kasza- és sarló gyártás egyes nagy gyakorlatot igénylő műveleteit, mert így azt remélték, hogy könnyebb munkával, lényegesen több fizetéshez juthatnak. Ma is megbecsült dolgozója aKaszagyárnak az a művezető, aki így saját erejéből és társai segítségével lett elsőrendű, az osztrák kaszakovácsokkal egyenlő rangú szakmunkás 2 ^. Ilyen szellem a gyárban természetesen nagyon megnehezítette a kaszagyártás elsajátításai.
