Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

Latinák István: A szentgotthárdi kaszagyár

1945-ben a felszabadulás után az osztrák szakmunkások családjaikkal együtt elhagyták Szentgotthárdot. Ekkor a néhány főből álló magyar szakmunkás törzs vette át a munkát és társaik gyakorlati átképzését. Nekik köszönhető, hogy jelentősebb zökkenő nélkül a Szentgotthárdi Kaszagyárban a termelés zavartalan volt. 1945-ben néhány hónap alatt jól összekovácsolt szakmunkás-kollektíva alakult ki, mely az osztrák szakmunkások által gyártott kaszákkal, sarlókkal azonos minőségű és mennyiségű árut termelt. A gyárban a fizikai dolgozók között általános az a vélemény, mely szerint az 1945-ös események nélkül az osztrák mesterek jelenlétében ma sem volna megfelelő gyakorlattal rendelkező magyar kaszakovács. 1902-1945-ig az osztrák mesterek aránylag könnyű munkával, jól kerestek, mlg a magyar dolgozók nehéz munkával rosszul. 1945-ben ezen a téren gyökeres változás következett be. A Szentgotthárdi Kaszagyár védjegye A gyár védjegye, mely összes gyártmányainak minden darabján évtizedek óta megtalálható a következő: (44. ábra) A védjegyen látható évszám az állítólagos modseei gyáralapításra utal. Jegyzetek l/A Szentgotthárdi Kaszagyárban 1959-ben, megkezdték a farkkalapácsok leszerelését.A Kohászati Történeti Bizottság és a Műszaki Emlékeket Nyilvántartóés Gyűjtő Csoport szükségesnek tartotta, hogy ezt a megszűnő ősi kohászati feldolgozó berendezést leszerelés előtt képekben és írásban megörökítse.Ezért irattá meg a szerzővel a Szentgotthárdi Kaszagyár történetét. 1.a/ Jakab Elek: Oklevéltár Kolozsvár története II. Budapest, 1888. 306.p. CXLIII. fejezet IV. értikulus. 2/Ifj.Biás István: A marosvásárhelyi céhek életéből. Marosvásárhely, 1902. 3/ Takáts Sándor: Kasza-lehozatal Bécsből 1629-ben. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1899. 287-288. p. 3. a/ JLehoczky Tivadar: Adatok árszabály zatunk történetéhez. Magyar Gaz daságtörténeti Szemle, 1894. 345. p.