Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

Pongrácz Pál: Kallómalmok

általában 30-35 x 25-30 cm, mélysége 5-6 cm körül mozog. A tölgyfából faragott kanalak radiálisán helyezkednek el, ékelt, csapos rögzítéssel. Vizikerekek építésénél ritkán alkalmaztak vasat a faragó molnárok. Ennek oka részben technikai, részben a mesterség Íratlan és Írott törvényeiben kereshető. Korábban a vas korrozióját nem tudták meggátolni, és pótlásukról a faragó molnárok nem tudtak gondoskodni, másrészt a faragó molnárok mesterségbeli tudásának mércéje a fakötések tökéletes ismerete volt. Ezokon a helyeken ahol a korrózió nem jelentett veszélyt mint pl. a lisztelő malom belső fogaskerekeinél, szélmalmoknál sem használtak csavarokat, pántokat stb. A céhek a remek készítésénél megkövetelték a fából készült kötések alkalmazását. Csak a XIX. században oldódott fel ez a szigor, de még a XX. század elején épült erdélyi kallók víz müveinél is csak a pántokat és az átkötő .pálcákat : készítették vasból. A céhes nagyüzemekés manufaktúrák gépi berendezéseinek meghajtására 3-5 m átmérőjű vizikerekeket is épitettek. Ezeket már vasszerkezettel készítették, legfeljebb a lapá31/ tok voltak fából. ' A nehéz vaspereceket vasküllők merevítették a tengelyhez s a perecekre szerelt lapáttartó vasakat is kovácsolt csavarszeggel rögzítették. A manufaktúrák kallóüzemeit többnyire ilyen szerkezetű járóművek hajtották meg. A felül és derékbacsapó vizikerekeknél is zsilipes rendszert alkalmaztak. Erre a célra vagy páros csatornát és kettós zsiliprendszert épitettek, vagy tereló zsilippel oldották meg a víz elvezetését. A csatornák közvetlenül a malomárokból kapták a vizet, s minden esetben kettős célt szolgáltak. Először a malomárokban lassan folyó vizet szűk keresztmetszetükkel felgyorsították, másodszor: a kellő sebességet elérő vizet a lapátokra irányították. Minden csatornában a zsilipek előtt szürőrácsot épitettek, hogy azok működését az uszó anyagok ne gátolják. A zsilipeknek is többféle rendszere alakult ki. Elterjedten használták a függőleges vezetősínek között mozgó zsilipfalat. Ez esetben két zsilipre volt szükség. Egyikkel a kerékcsatornát nyitották, zárták, a másikkal az elfolyó csatornát szabályozták. Előfordult olyan megoldás is, amikor a két zsilip egyetlen csatornábaépült. Alkalmaztak még helyenként lengő zsilipet. Egyszerűbb és könnyebben kezelhető' az előbbinél. Itt csupán egyetlen terelőfal mozgatásával szabályozták a víz folyását. A kerékcsatorna és az elfolyócsatorna közös falába épített terelő állításával nyitották-zárták a csatornákat. Ha a kerékcsatornát nyitották, az elfolyócsatorna természetszerűen zárult és fordítva. Elfolyócsatornára itt nem rolt szükség, leginkább el is maradt. Felülcsapó vizikeréknél alkalmaztak nu>g billenő