Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

Pongrácz Pál: Kallómalmok

zsilipet. Tulajdonképpen a zsilip a kerékcsatorna hosszabbítása volt. Ha a vizet nem kivánták a kerékre vezetni akkor a csatornához billentették a zsilipet, ami a kerék fölött átvezette a vizet. A vizikerekek tölgyfából faragott kör vagy sokszög keresztmetszetű tengelyhez kapcsolódtak. Kis átmérőjű kerekek esetében leggyakrabban járómküllős megoldást alkalmaztak. Ez esetben a páros keresztküllók a tengely keresztszelvényénél nagyobb űrszelvényü keretet (jármot) képeztek. A járom és a tengely közé ékeket vertek. Másik ismert kerékrögzitési mód a nagyobb átmérőjű járókerekek körében alakult ki. Itt a küllők hossza a kerék sugarával azonos. Minden küllő a tengelybe vésett küllőágyba helyezkedett. Rögzítésüket ékkel biztosították. A tengelyek keresztmetszete és hossza igen változó, minden esetben a kivánt teljesítmény és igény döntötte el. Méretük általában 25-40 cm keresztszelvény és 3-6 m hosszméret között ingadozik. A tengely két végébe 150-200 mm kinytflású, 25-30 mm átmérőjű vascsapot vernek, ezekkel fekszik fel a tölgyfából készült csapágyakra. A csapágyat vagy oszlopokra rögzitett kötőfák tartják, vagy kővel terhelt boronakötéssel épített szekrénybe helyezik. Szekrényt akkor épitenek, ha a folyómederben kell elhelyezni a tengelyállványt és a köves mederbe nem lehet cölöpöket leverni. Mindkét csapágyhoz fenyőrüdból vésett csatornán vizet vezetnek. A folyóvíz csökkenti a fémcsap és a facsapágy között fellépő súrlódást, s egyben a felmelegedést is meggátolja. Ott, ahol fejlett, egész évben egyenletesen folyó posztókészités volt, télen is kallattak. A vizikerekek befagyása ellen a malomhoz csatlakozó kerékházat építettek, hogy a jégképződést megakadályozzák. Ilyen beépitett vízművel több helyen találkozunk, különösen állandó jellegű üzemeltetést igénylő ipari létesítményeknél (lisztelő malom); de néhány kallómalomról is tudunk, ahol épült kerékház. A debreceni mesterek emiitik egyik írott emlékünkben "Kócson van kalló, egy 32 / mónaré, sose fagy el, akár mijén tél van. " ' Ezek azonban ritkán épültek kis üzemi egyszerű kallókhoz. A manufaktúrák nagyteljesítményű vizikerekeit azonban gyakran külön kerékházba építették a zsilipekkel, szűrőrácsokkal együtt. Ennek üzemeltetésében télen nem jelentett akadályt a jég, mert az uszó jégdarabok a rácsokon fennmaradtak, a kerék befagyását pedig a kerúkház megakadályozta.