Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

Hajnal István: A gépkorszak kialakulása

Nem az a csoda, hogy a természeti erő mozgat, hanem hogy önmagát szabályozó, munkába belekapcsolható mozgást végez. Watt kereskedő-iparos családból származott, képzettsége a korabeli angol praktikus-konstruktőré volt, de a glasgowi egyetemen, s nem az üzletnek dolgozott. A hőnek, gőznek s fémanyagnak belső természetét, egymásrahatását a legfinomabb részletekig kellett megfigyelnie, hogy a tüzelésben felszabaduló energia el ne vesszen már a processzus kezdetén. így is csak a hőmennyiség 2 1/2 százalékát tudta Watt gépen hasznosítani. Energiát atermészeti anyag átalakításával, azaz tüzeléssel, kifejleszteni s szerkezetbe vezetni, - ez az új a gőzgépben a vízimalommal szemben. Watt itten találkozott az elvont természettudomány eredményeivel, miket azonban már főként a francia Papin hozott közel a szerkezeti alkalmazáshoz. De ha épp Watt kísérletei közben a vasművesség el nem ér az öntöttvasnak technikai anyaggá való kiképzéséhez, a gőzgép egyelőre gyakorlatilag jelentéktelen, mert nehezen s drágán gyártható konstrukció maradt volna. Az anyag, a szerkezet, az energia határtalan lehetőségei mindenhatóvá tették most már a technikát. A gépnek a társadalom organizmusába való intézményes beilleszkedése azonban elmaradt. Dolgozhat eztán a felsőbb szakszerűség a tőkének, vagy a köznek, államnak is; esetleg a gyárat kisajátító munkásságnak is, - a munka minden esetben a hasznos célra tekint, a produkció finomítására s növelésére. Meggyőződése, hogy a technika áldásaival kerülő úton vissza tudja majd adni az emberi élet méltóságát. Az első feltalálók nem gondoltak arra, ami következett: minél több munkát vesz át a gép, minél inkább fokozódik óriásteljesítménye, annál nagyobb a szerepe az ember lélektelen tömegmunkájának is. Mert egyik fázis gépesítése sürgeti a másikét, végtelen ismétlődéssel; s így mindig mutatkoznak pontok s pillanatok, amikben az emberi beavatkozásnak kell helyreállítania a rohanó folytonosságot, így áll a munkások sora a gyárüzemben, a kérlelhetetlen gépmozgást gépies mozdulatokkal szolgálva. De a gépen kívül is, s a gyáron kívül is növekszik az alacsonyrendű tömegmunka, egészen a nyersanyagért való munkáig és küzdelemig. Nem áll az, hogy a tudományos technika megszüntette a tapasztalat jelentőségét a fejlődésben. Az intellektuális munka valóban ;szabad

; konstrukció, de a gépnek messzenyúló vonzáskörében a tömegek bizony - tapasztalnak. De élet, al