Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

SZEMLE - Károlyi Zsigmond: Szekeres József–Tóth Árpád: A Kelement Gottwald (Ganz) Villamossági Gyár története

nek feltárására kell irányítania. Ez bizonyára ugyanolyan gyakorlati Jelentőségű mozgástörvények feltárására vezet majd, mint a társadalmi kooperáció fejlődésének marxi elmélete. Ebből az alapvető szemléletbeli korszerűtlenségből fakadnak a tanulmány egyéb fogyatékosságai is, amelyek közül elsősorban a műszaki szemlélet és gondolkodásmód hiányát, a műszaki érdeklődés korlátozottságát kell kiemelni. Ez ugyanis módszertani kérdésekben is jelentkezik. A tudomány- és technikatörténet módszerei, eszközei és forrásai ugyar nis szükségszerűen egészen mások lesznek, mint a gazdasági és politikai történetírásé. A levéltári, irattári források itt másodrendűekké válnak s helyükbe a publikált tudományos felismerések, kivitelezett tárgyi formában realizálódott műszaki eredmények, alkotások, konstrukciók lépnek. Hiszen történeti értéke, szerepe csak olyan műszaki eredménynek lehet, mely nyilvánosságra került, vagy gyakorlatilag használható, hasznosítható anyagi formát öltött; ez a feltétele hatásának! Ezért a technikatörténet szempontjából az elsődleges források a fennmaradt műszaki emlékek, a tudományos vagy gyakorlati jelentőségű elveket, elméleteket ismertető tanulmányok, mérési eredményeket, számításokat, gyártmányismertetéseket közlő dokumentumok. Az írott források között pedig első helyen áll a publikált, vagyis a tudományos-műszaki fejlődés folyamatába került! - anyag. Csak megfelelő tárgyi emlékek és publikáció hiányában van szükség a valóság rekonstrukciójához, az irattárakban maradt leírásokra, tervrajzokra. Ha egy műszaki eredményről más adat, mint Irattári adat nincs, az már eleve kétségessé teszi értékét, vagy legalábbis valami külső fejlődési zavarra utal. (Innen van, hogy a régebbi korok emlékeinek feltárása mellett elsősorban a prioritás-viták azok, melyek irattári dokumentumokkal érvelnek.) Talán ezen a ponton látszik leginkább a szerzők készületlensége az újszerű feladattal szemben; nemcsak tájékozatlanok a nemzetközi műszaki irodalomban, hanem szinte mellőzik azt. A szövegben idézett néhány folyóiratcikktől eltekintve mindössze hét külföldi szerzőtől eredő szakirodalmi termékre hivatkoznak, holott Vajda Pálnak a transzformátorról írott tanulmánya is 72 irodalmi dokumentumra (túlnyomórészt külföldi anyagra*) hivatkozott, bibliográfiájában pedig még 200 irodalmi adatot sorolt fel.