Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

Hajnal István: A gépkorszak kialakulása

Az antik világ tehát nem tudta a termelésből a mechanikus részletedet finoman kiválasztani, specializálni, hogy ezeket emberi munka helyett szerkezetekre bízhassa. De ha valahogyan, a legjobb tudósok, szakemberek, anyagok összevásárlásával, sikerült is volna akkoriban igazi erőgépet, gőzgépet megteremtem; céltalan vak dühhel mozgott-forgott volna az, nem lehetett volna hasznos munkára bekapcsolni. Az igazi munka mindenütt tagozatlan volt, sem a mozdulatot, sem az anyagot nem bontotta még szét közkeletű specialitásokra. Munkások speciális készségei is csak egyéni ügyességeknek számítottak, felvásárolták őket. A haszonratörő antik célszerűség csak olyan gépet használhatott volna, amely az embernek minden mozdulatát, egyéni gondját utánozhatta volna; ilyen gép pedig nincs más, csak a parancsra dolgozó eleven rabszolga. Régi dolog, hogy a technikai fejlődésnek a specializálódás az útja és feltétele. De a specialitást a célszerűség alkotásának fogják fel; holott történeti képződmény. A koraközépkor mélyen irracionális évszázadaiban, észrevétlenül benépesedik vízimalmokkal a folyóvizek partja szerte' Európában. A XII. században megjelenik, s pár emberöltő alatt rohamosan elterjed a szélmalom is. A malom most már összefoglaló elnevezés az ipar minden ágában működő különfajta szerkezetekre, amelyek az embert, sőt az állatot is mind nagyobb mértékben mentesítik a pusztán mechanikus munkafázisoktól. A vízimalom népi intézményként jelentkezik, a különféle népjogok, szokásjogok, hfibérjogok szabályozzák. Élesen elkülönítik a technikai specialistát minden illetéktelen összefüggéstől, s viszont, hozzákötik a környék társadalmát, mint közcélú berendezkedéshez. A malom vízhasználatát a környék földművelésének szempontjából is szabályozzák; a technikai üzem érdeke nem parancsolhat a paraszti életnek. A malomhoz odaszokott környék nem mehet csakúgy tetszés szerint más malomba őröltetni, s e környéken nem is lehet tetszés szerint új, konkurrens malmot állítani. Másrészt a malmot senki sem sajátíthatja ki magának. A földesurnKágiink csak hűbéri (elsősége van fölötte; a molnár sem tulajdonosa, de Hy.okásK/.crfl örök joggal ül benne K a hozzátartozó kis gazdaságban, amely mintegy öroknliipílvi<iiy H technikai'tizein biztos és olcsó működésére. Az őrlés díja méltányosan aliikul. N molnár egyáltalán köteles különös figyelemmel lenni a parasztság Igényeire. Av. úrnak csuk bizonyos, nem emelhető hűbérszolgáltatásokkal tartozik. Tehát JI molnár egyellfcji feladata a mechanizmusnak szakszerű kezelése.