Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

Hajnal István: A gépkorszak kialakulása

erre nevelheti, mert hiszen biztosan ül helyén, utódait is. Nemcsak a csalás, ha­nem minden olyan foglalkozás is tilos számára, amivel üzletileg kihasználhatná a kezére bízott technikát. Tilos, hogy gabona- vagy lisztkereskedéssel foglalkozzék, hogy sütőkemence tulajdonosa is legyen egyúttal. Még nagyban való baromfite­nyésztéssel sem foglalkozhátik. Felelős a malom karbantartásáért, a szerkezet kifogástalan működéséért; a hozzátartozó környék népe segít neki nagyobb mun­káknál. A parasztközség rendszeresen ellenőrzi őt, a berendezkedést, a mértéke­ket-súlyokat. Bámulatos, hogy a naiv szokásjogok mily részletesen tudnak foglal­kozni a technikai szerkezet apróságaival, anyagukat, méreteiket is előírván. Ki­vált Franciaországban szinte a környék közfunkcionáriusának tűnik fel a molnár, szabályozott, szakszerű hivatással. A malmot a szokásjog kivételes közintézmé­nyé teszi, minden vétséget a malom ellen vagy a malomban külön szigorral tüntet. Néhol, a templomhoz hasonlóan, azilum-jogot is kap a malom; s olyan magasabb rendű társadalomszabályozás jele, hogy a földesurat néhol a malom létesítése e­meli a nemesi rendbe. öntudatlanul alakítja ki önmagából a malom e szabályozását a társada­lomszervezet, de éppen irracionális mélységeinél fogva korlátozza a technikát csakis az igazi technikára, az embert mentesítő módszerre. A molnár csak az üzem szakszerű gondozásával emelheti helyzetét; csakis olyan újításokkal, amik­hez nem szükséges sem emberi kiszolgálás, sem pedig embereknek üzleti kihasz­nálása. Lassú, évszázados a malom technikai fejlődése, de általános és állandó. Ez az első gép épp azért fejlődésképes, mert szinte kíméletlenül korlátozzák ha­táskörét csakis a tiszta technikára. Csak így tudja benne a legkisebb paraszt is az emberi készség igazi közkeletű emelkedését becsülni. Később, amikor az életközei szokásszerű viszonyok már bomladoztak, amikor tehát már nincs mélyen a helyi környezetbe beágyazva az intézmény, szin­te ostromzár alá veszi a társadalom. A gépben, üzleti kihasználásában mintha közveszélyt látna. A földesúr kizárólagos malomjoga ellen megindulnak a táma­dások. A molnárságot pedig sokhelyütt gyanús foglalkozásnak nézik, a molnár gyermekeit nem veszik fel a jobb céhekbe, mint más tisztességtelen foglalkozású­akat, hóhérét, pecérét sem. Még a XVII. században is vitatkozott a szakirodalom e mesterség tisztességes vagy tisztességtelen voltáról. Pedig ekkorra már ez a

Next

/
Thumbnails
Contents