Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

Hajnal István: A gépkorszak kialakulása

Igaz, elejétől mutatkoztak a gép szociális hátrányai is. De van-e ma már valaki, aki a technika bajait ne éppen a technika fokozásával akarná' gyógyítani? Nehéz a modern szellemmel elhitetni, hogy a gép nem a szabad szakszerűségnek, hanem a történelemnek alakítása, s hogy jövő sorsát is történeti múltja határozza meg. Maga a történetírás sem egészen hiszi ezt; egyébként nem kerülné oly érzékenyen a gép csodájának-magyarázatát. A természeti erőknek, a víznek- és a szélnek felhasználása bizonyára örök emberi ösztön; csak az a kérdés, hogy milyen szerkezetiséggel milyen munkára tudjuk átalakítani a nyers energiaforrást. A vízimalmot például még nem nevezzük gépnek a természeti erőhöz való közvetlen kötöttsége miatt. Pedig igazi gép; az ember nélkül az embernek dolgozik. Feltűnő, hogy az oly racionális gondolkodású és szervezetű antik társadalom mily kevéssé használta a vízimalmot. Pedig ismerte; s egyébként is értett finom szerkezetek gyártásához. Az erőátvitel mechanizmusainak egynémely szabályát már matematikai képletekben is kifejezte. Sőt, kísérletezett már a gőzerővel is, játékos szerkezetekben; de ismerte a gőz brutális erejét is, s alkalmazta, sziklák repesztésére. S mégis emberi erő hajtja az antik mechanizmusokat; rit- . kábban lóerő. A malmot is, a földbirtokos, a pék, vagy más üzem szolgálatában. Az antik világ, éppen mert racionális, nem tudta elválasztani a technikát az üzlettől. A gabonaőrlés utóvégre is csak kicsiny részlete a készárúgyártásnak, a földműveléstől a kenyérsütödéig. A természeti erő valóban csak azt a teljesen lélektelen, mechanizált fázist veheti át; s erre a vékony részletre kellett volna vízimalmot állítani, talán távola várostól. A piac viszonyai változóak, a gabona beszerzését, őrlését nem lehet a malom környékének termelésével állandó összefüggésbe hozni. S szinte elképzelhetetlen, hogy a malom mégis többféle minőségre is dolgozhassák, a piac igényei szerint. Ezenkívül előfordulhat, hogy a malmot megépítvén, a szomszéd birtokos elvezeti előle a folyóvizet, vagy konkurrens malom állítására használja fel. Az antik üzletember legjobban szeretné mindjárt az egész gyártásprocesszust mechanizálni, egyetlen fedél s egyetlen célszerű vezetés alatt, a piachoz alkalmazkodó üzemben. Épp ezért kell megmaradnia az emberi erőnél, a bérmunkásnál és rabszolgánál. S éppen azért, mert a munkás valóban lélekszakadva kiszolgálja a már meglévő szerkezet működését, nem fejlődhet, tökéletesedhet a'mechanizmus.