Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

KÖZLEMÉNYEK - Opitz László: Egy XVII. századi szemüvegleletünk optikatörténeti megvilágításban

tott 1949/50. évi ásatásoknál felszínre került, lényegében épnek mondható szemüveget, melyet a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum 51. 2129 leltári szám alatt vett fel nyilvántartásába. A szemüveg összeépítése az ismert legrégibb szemüvegforma, ún. szegecselt szemüveg egy fejlettebb alakját mutatja. A szegecselt szemüveg jellemzője, hogy az üvegfoglalattal szilárdan egybeépített szárak végét szegecs vagy szeg köti össze. A szegecs körül mozgatható szárak csupán az üveg-távolság változtatását tették lehetővé, ahogy a pupillatávolság megkívánta. A szemüveget kissé az orrnyergen nyugtatva kézzel tartották a szem előtt. A szemüveg ezen klasszikus formáját a XVI. század végéig készítették rendszeresen, de megváltozott és többszörösen megjavított alakban szórványosan még a XVIII. században is készültek szegecselt szemüvegek. A forrasztások melletti törések miatt a szemüveg már a feltáráskor különvált három részből áll: szem üvegnyer égből, ép keretű és hiányos keretű lencsékből (3. ábra). A bikonvex lencsepár mindegyike közel kör alakú, kissé csipkézett oldalakkal, külső átmérőjük 28.6-29.5 mm, vastagságuk 2.4 mm. A lencsék széle fazettázott, a csiszolt felületek átmérője 27 mm. A fémfoglalat 1.5 mm széles keretként szegélyezi a domború lencsefelülétek szélének mindkét oldalát. A bekeretezett lencsék foglalattal együtt mért külső átmérője 31 mm. A hiányos keretű szemüvegrész lencséje 4,0 gr, kerete 0,5 gr (együtt 4,5 gr). Az épkeretŰ szemüvegrész együttes súlya 5,0 gr. A szemüveghíd határozott stílusjelleg nélkül egyenes és túlnyomó részben íves vonalvezetésű, téglalap keresztmetszetű két szimmetrikus elrendezésű szárból álló kovácsolt ötvös munka. A két szárat szegecs kapcsolja össze, mely körül a szárak elforgathatok. A szegecstói egyenes vonalban kiinduló szárak egymástól távolodó irányban megtörnek, majd külső és belső íveléssel kettéválnak. Mindkét szár kettéágazó íve a lencsefoglalat külső görbületéhez simul olymódon, hogy arra felfeküdve hozzáforrasztható legyen. A széthajtó ív alakú száraknak az egyes lencsefoglalatokhoz történt két-két hozzáforrasztása tisztán kivehető. A száraknak a szegecs körüli kiképzése olyan, hogy a lencsepár teljesen szétnyitható, és egymás mellé összecsukható. A lencsék egymásra nem forgathatók, mert a szárak Közvetlen egymás feletti felfekvése nem biztosít helyet a lencsék vastagságának. Az adott lehetőség határain belül a legkisebb méretre gyakran csukták össze a szemüveget, 1 on