Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)
KÖZLEMÉNYEK - Opitz László: Egy XVII. századi szemüvegleletünk optikatörténeti megvilágításban
ezért sima a szárvégeknek a szegecs felé eső, egymást súroló belsó oldallapja, míg a folytatásuk és a szemben lévő lapok nyers kovácsolt felületet mutatnak. A kifelé forduló ívszárak elvékonyodott szárrésze közvetlenül a forrasztás mellett mindkét lencsefoglalatról letörött úgy, hogy a szemüvegnyereg felfelé ívelő vége a kereten maradt. A kettős ívképzés kiinduló szakaszán a legszélesebb az anyag, mintegy 3 mm. Ezen a helyen mindkét szár mindkét oldalán 1 mm átmérőjű körvonal-beütés látható,mely valószínűleg a készítő egyéni megjelölése volt. A különálló és több évszázados oxidáció következtében a feltárás idején mereven összetapadó szemüvegnyereg legszélesebb mérete 34,9mm,magassága 18 mm volt, vastagsága 1,6 mm, súlya 1,5 gr. Spektroszkopikus anyagvizsgálattal megállapítást nyert, hogy a szemüvegnyereg és a lencsefoglalat anyaga ezüst, melynek szennyeződése mindössze Pb < 0,1, Si, Mg<0,l, Cu^0,l%. A szegecs körüli szennyeződések és oxidációk eltávolítása után széjjel nyithatóvá vált szemüvegnyereggel 60-62 mm-es pupillatávolságra jól használható alakot kapunk ennél a gyakorlatilag két dioptriás távollátó szemüvegnél. A kissé szürkés színezetű lencsék karcolják az üveget, amiből műszeres vizsgálat nélkül is nyilvánvalóvá vált, hogy az üvegnél keményebb a lencsék anyaga. Polarizációs szűrők között történt vizsgálat szerint a lencsék anyaga kettős törésű, anizotrop kristály; kvarckristály. A lencsepár anyagát képező kristály rácsszerkezetében gyűrődések, inhomogenitások észlelhetők, mely különösen a hiányos keretű lencsénél szembetűnő. Polarizációs mikroszkópon megállapítható még, hogy a kvarckristály optikai tengelye közel a lencse fősíkjában fekszik 1 Hogy az optikatörténeti szempontból nagyon értékes ásatási lelet csiszolási technológiájára következtetni tudjunk, a lencsefelületek alakját kellett gondos vizsgálat alá vetni. Az egyik lencse mindkét felületéről készített interferenciaképek (4. és 5. ábra) nyújtanak felvilágosítást a felvetett kérdésre. A lencsék domború felületét megközelítő sugarú homorú gömbsüvegek közül az 550 mm görbületi sugarú érintkezett legnagyobb felületen a vizsgált lencsékkel. Egy 550 mm görbületi sugarú homorú gömbsüvegre, "próbaüvegre" helyez ve a szemüveglencsét, készültek mindkét felületről az interferenciaképek.A próbaüveg és a szemüveglencse felülete között lévő nagyon vékony légrésben létrejött interferenciagörbék fényképezése monokromatikus. Na-fény mellett történt. A képek szerint a szemüveglencse egy koncentrikus gyűrűrendszer helyett két gyűrflrendszert mutat. A lencse tehát nem forgásszimmetrikus, mint a
