Technikatörténeti szemle 1. (1962)
Domonkos Ottó - Endrei Walter: Európai textilnyomás és hazai kékfestés: a pápai kékfestő múzeum megnyitása elé
temény létezik is a Musée de Г Impression sur Etoffes (Mulhouse) birtokában, amelyikben a számjegyeket siffrirozta a szerző, de sem ott, sem az igen gazdag lyoni textilmuzeumban nincs a miénkhez hasonló kézirat^' . Nézetünk szerint a jelírást a gyakorlati kémiai technológiában fellépő sürgető szükség hívta létre. Nem valószinü, hogy Kluge saját találmánya volt, de időben és területileg szűk korlátok között alkalmazott jelirás lehetett, mert: 1/semC.F. Kluge 1783 körüli, Sem S. KlUge 1 81 8-1 820 év’ el! jegyZetOC / füzetei - jóllehet festőelőírásokat közeinek - nem ismerik 2/ egy alig 8 évvel későbbi lodzi receptkönyv teljesen más tipusu szimbólumokat alkalmaz. Ezt a jelírást^/ egy Wauver nevű lodzi festő alkalmazta 1817-ben. A kereken 50 jel egyike sem azonosítható Kluge vagy az alkimisták szimbólumaival, noha nyelvezete, sőt a leírt receptek tartalma tekintetében nagy a hasonlatosság. Ilyen lehetett egy harmadik, Reinfuss által idézett kékfestőreceptkönyv is, mely orosz területen került elő. Mindez megerősíti azt a nézetünket, hogy a szakmai gyakorlat szükségleteinek kielégítésére sok helyütt keletkeztek jelírások és valószinü, hogy az igen sokféle szerves vegyülettel dolgozó festőiparban még a korszerű kémiai jelirás bevezetése után is használatban maradtak. A Kluge-féle receptkönyv jelírását mindemellett játékos önkény is jellemzi. A festékek királya, az indigó nem is kapott szimbólumot; az előirások zömében előfordul, rendszerint a lakonikus "geblaut" utalás alakjában, néha nevén nevezve ("Indig"). Más fontos vegyszereknek, mint a sósavnak, auri pigmentumnak sincs jele. Ugyanakkor pl. a "Cristaltartri" olyan ritkán fordul elő, hogy Kluge a szimbólumot felejtve általában kiírja. Az írás feltalálója bizonyos logikát vagy memotechnikát érvényesített, amikor a fafestékeket (kénfa, sárgafa, vörösfa, vi- settfa) négyzetekkel ábrázolt vagy a vörös szinezékeket is hasonlóan alakította ki (buzér, kosenill, vörösfa).De e töi'ekvéseiben sem volt következetes (szantálfa) és egyáltalán nem rokon, felhasználásuk tekintetében sem összefüggő vegyületeknek hasonló szimbólumot adott (hamulug, vitriol). Kluge megtanulta és használta a jelkulcsot. De a füzetében rögzített receptek nagy részében a hagyományos, szimbólum nélküli írásmódot alkalmazta. Lehet, hogy előkerül még a tárgyalt jelírás más példája is, de nem kétséges, hogy 51
