Technikatörténeti szemle 1. (1962)

Domonkos Ottó - Endrei Walter: Európai textilnyomás és hazai kékfestés: a pápai kékfestő múzeum megnyitása elé

értendő, Tályára 1000 rőf, Istvánfalvára 1000 rőf. Keresztárra 1500 rőf, Tokaj,

/

Ujhely, Miskolc és Szikszó helységekbe 1000-1000 rőf, Debrecenbe 1500 rőf árut

szállíthatott minden mester.A város tanácsa az ellenszegülőket is kötelezte a sza- , , , 40/ ,

bályzat betartasara '. E korlátozás jelentősen akadályozta a piaci verseny szabad folyását és ezzel nagyobb műhelyek korai kialakulását is hátráltatta, A felsorolás viszont bizonyítja, hogy a fellendülés megkezdődött. A divat gyors terjedését olvashatjuk ki Kistler Jakab krónikájából is, amikor saját üzletéről a következőket Írja 1750 körül: "Tags der nach fing ich an zu färben, und die Arbeit vermehrte sich

bald, so dass ich im ersten Jahr (1746 D.O.) gleich 3 Gesellen, und bis jetzt 6 und 41 /

7 haben muss" ' .

A kékfestésnek nyugateurópai "Porzellan Druck" megnevezése Magyarországon Sopronban jelenik meg először 1769-ben u város mestereinek összeírásában. Färber címszó alatt olvashatjuk, hogy hárman dolgoznak ekkor a városban, akik: "Färben s'Jerhand Lein und Wollner Zeich, drucken auf Porcellan Arth, und

sind im Stande auch Seiden und Seidenzeich zu färben nach den mann es haben 42 /

will" '. Ezek közé tartozik a krónikairó Kistler Jakab is, akit egyébként 1746-ban "Schönfärber"-nek titulálnak egy harmincad-mentességi szabadalomlevélben. Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy ugyanekkor működik a városban egy selyemfestő is (Seiden-Farber), akinek azonban csak selymet és posztót szabad festeni mindenféle színre^^.

Szervezetileg a magyarországi festők a bécsi céhhez tartoztak, kivéve a bányavárosok és Szepesség mestereit, akik közös, vagy önálló céheket alakítottak. A bécsiekkel, bécsújhelyiekkel való állandó kapcsolat szintén elősegítette újabb ismeretek szerzését, hiszen Ausztria mesterei és kereskedői összehasonlíthatatlanul szélesebb körben voltak érdekeltek, mint a magyar mesterek, és ezt törvényeik is biztosították számukra, míg Magyarország félgyarmati helyzetében szinte teljesen el volt vágva a nyugattal való közvetlen kereskedelemtől. Ugyanakkor a céhbeli legények kötelező vándorlása lehetőséget nyitott a fejlettebb műhelyekben, gyárakban való tapasztalatok szerzésére.

A mesterek megszaporodott számának, a festőipar megerősödésének természetes következménye volt a bécsi céhtől való elszakadás és önálló főcéh alakítása 1765-ben, pozsonyi székhellyel. A céh hamarosan kiterjesztette hatás 41