Technikatörténeti szemle 1. (1962)

Domonkos Ottó - Endrei Walter: Európai textilnyomás és hazai kékfestés: a pápai kékfestő múzeum megnyitása elé

kutatásaink szerint igazi szinezékeket már az oly döntőnek vélt 1678-as esztendő előtt2/ is alkalmaztak. Végül a távolkeleti példa - ha alapjában helytálló is - némi korrekcióra szorul.

Lényegileg azt mondhatjuk, hogy Európában nem ismerték a Törökországtól Jáváig pamutszövetre közönségesen alkalmazott rezerva eljárást, melynek során a mintát védőréteggel vonták be úgy, hogy az a festés után fehéren jelentkezett. Tévesnek tűnik azonban az az állítás, hogy a pácnyomás - a legprimitívebb direktnyomás - általában ismeretlen lett volna. E technika abból áll, hogy különböző, a színezékek megkötését elősegítő vegyszereket (pácokat) nyomtak a szövetre, amelyek a festékfürdőben azután különböző színárnyalatokban rögzítették a színezéket^^. E két eljárás kombinálása jelentette voltaképpen a keleti mes- 4/

terek legendás titkát '. A pácnyomás azonban - mai felfogásunk szerint - nem volt ismeretlen Európában.

Már Forrer rámutat, hogy a textilnyomók - akik külön céhet csak igen későn alakítottak - a 16-17. században a posztónyírók céhéhe- tartoztak^/. A legkorábbi német nyomó, az augsburgi Neuhofer is posztónyíróként alapította meg üze- 6 /

mét (1685) . Amikor 1696-ban elszaporodik Angliában az indienne-import és a

belföldi kartonnyomók száma, 50 selyem- és gyapjúnyomó nyújt be tiltakozást a

7 / 8 /

felsőháznál '. A kartonnyomást tiltó rendszabályokat ' sohasem terjesztették ki

, , „ , , , 9/

a gyapjunyomásra, sőt ez a 18. század elején virágzásnak indult . Ennek oka abban állt, hogy az indienne-utánzást tartós színezékekkel nem tudták megbízhatóan megoldani, ilyen panaszok azonban gyapjú flanellal kapcsolatban kevésbé merültek fel. A növényi színezékek zöme ugyanis savas festéknek tekinthető, s mint ilyenek, fokozott affinitással viseltetnek a fehérjeszálak iránt. Ezzel magyarázható pl. hogy a buzérfestés gyapjún régen megoldott probléma volt, amikor a pamut törökvörös festésének titkát még féltve őrizték.

A gyapjúnyomás prioritásának feltételezését a wroclawi levéltárban folytatott kutatásaim kézzelfoghatóan igazolták. Ondobozban őrzött etalonokat találtam, melyek 1686/87-beli városi tanácsdöntések értelmében 1690 év körül készült minőségi minták, és a kereskedők által forgalombahozható szövettípusok ellenőrzésére szolgáltak1^. Köztük szerepel két nyomott flanellminta ("Gedrückter Fla36