Technikatörténeti szemle 1. (1962)
Makkai László: A technika történeti fejlődésének törvényszerűségeiről
nak a felszámolását sürgette Lenin,’ mikor úgy nyilatkozott, hogy "Hegel és Marx művét folytatni annyit jelent, mint dialektikusán feldolgozni az emberi gondolat, a tudomány és a technika, történetét."^ Ezt a munkát úgy fogjuk fel, hogy nem elégszünk meg a politikai gazdaságtan sajátos törvényszerűségeinek a technikai fejlődésre való alkalmazásával, hanem a történelmi materializmusnak a marxizmus klasszikusai által kidolgozott általános törvényszerűségeiből kiindulva a termelőerők fejlődésének autonom, belső törvényszerűségeit kutatjuk. A termelés technikai oldalának a társadalmi oldalhoz viszonyított autonómiája azon alapszik, hogy míg a termelési viszony ok a termelő emberek egymásközti kapcsolataiból, addig a termelő erők az alakító ember és az alakított természet közti kapcsolatokból jönnek létre, s ez utóbbiak a technikai fejlődés elsődleges mozgatói. Az ember természetalakító tevékenysége, a munka a technika tartalma, s az a törekvése, hogy munkáját termelékenyebbé tegye, a technika tulajdonképeni fejlesztője. Minthogy az ember a maga fiziológiai elégtelenségeit munkaeszközök és természeti energiaforrások igénybevételével igyekszik pótolni, a technikai fejlődés az emberi test munkamozgásait reprodukáló, helyettesítő, sőt felfokozó tárgyi apparátusból, valamint termékeiből történetileg rekonstruálható. Az emberi munka történetének anyagi hagyatékából világosan kiolvasható a technika fejlődésének általános és törvényszerű tendenciája. Ez a tendencia arra irányúi, hogy az anyagi világ mozgásformáinak munkamozgásokká, a természeti energiáknak munkaenergiákká, a természeti anyagoknak munkaanyagokká, továbbá mindezeknek együttesen munkaeszközökké ill. munkadarabokká való átalakításával az embert környező természet minél teljesebben az emberi munka részesévé váljék s minél nagyobb mértékben függetlenítse magát az embert a közvetlen termelő munka végzése alól. Az ember irányítása alatt az ember helyett termelő ill. az emberi szükségleteket szolgáló javakká átalakult "második természet", mióta Leonardo ezt a fogalmat megalkotta, az anyagi világ egyre szélesebb területeire terjed ki. Ennek a fejlődésnek egyes állomásait jói meg lehet különböztetni, mert mindegyiket új meg új technikai elvek (ill. azoknak a munkaeszközökhöz való felhasználása), energiaforrások, energiaátviteli és mozgás átalakító eljárások és nyersanyagok alkai, . .6/ mazasa jellemzi. A természeti erők és anyagok átalakítására és felhasználására irányuló emberi tevékenység eredményei azonban nem merítik ki a technikai fejlődés is12
