Szunyogh Gábor: Mobileum (Tárlatvezető füzetek 3. Budapest, 2008)

Belső égésű hőerőgépek - Nyitott motorházas „ősmotorok”

később, amikor sikerült megoldani a folyékony üzemanyagok elgázosításának problémáját (mindenek előtt Bánki Donát és Csonka János által feltalált porlasztó révén), jelenhettek meg a benzinnel, benzollal, alkohollal, pertóleummal és más éghető folyadékokkal dolgozó motorok. A stabil, azaz helyhez kötött motorok számára a gáz, mint üzemanyag sokáig megmaradt. Szerkezetüket folyamatosan fejlesztették, modernizálták. Egy komplett változatukat mutatja az egy hengeres, fekvő gázmotor-modellünk (Ganz Vagongyár, Budapest, 1946, 70.505.1.). Működőképes, minden megtalálható rajta, ami az eredeti motorokon előfordult. A modell alapján nehéz képet alkotni e motorok méreteiről. Közvetlenül mellette azonban egy eredeti Langen-Wo/f gázmotort láthatunk (Langen és Wolf, Budapest, 1900, 70.493.1.) „teljes nagyságában": csaknem akkora, mint egy kisebb fajta gőzmozdony. Tömege 3,5 tonna, lendkereke 2 méteres, teljesítménye viszont még egy kisebb motorkerékpárét sem éri el (I). Anynyira hasonlít a gőzgépekhez, hogy ha nem látná az ember rajta a gyújtómágnest, első pillanatban nem is sejtené, hogy gázmotor előtt áll. Gázüzemét bizonyítja, hogy üzemanyagcsövében még ma is lehet érezni a világító gáz szagát. Az ősmotorok csoportjában sorra következnek a XIX. és XX. század fordulóján készült motor-óriások. Egy részük mozdíthatatlan (helyhez kötött volt), de készültek kocsiszerkezetre szerelt, állati erővel vontatható változataik is, melyre szép példa a Fridrich-féle lokomobil (Fridrich István Gépgyára, Magyarország, 1900, 82.189.1.). Érdekes, hogy készítésének idejében még fénykorukat élték a gőzlokomobilok, bizonyítva, hogy sokáig nem dőlt el a „verseny" a gőzgépek és a motorok között. Nagy értéke e gépnek (és a többi „ősmotornak"), hogy szerkezetük minden része látható, így világosan felismerhető rajta (éspedig nem kis méretben) az Ottorendszerű motorok valamennyi fontos alkatrésze. A Fridrich-féle lokomobilhoz hasonló, szerkezetében jól áttekinthető, szintén a mezőgazdaságban használt, mobilizálható (lóvontatású) erőgépünk a Warcha/owsky-fé/e lokomobil (Warchalowsky J. Motorgyár, Magyarország, 70.490.1.). Műszaki érdekességei: ellentétben a mai motorokkal csak a kipufogó szelepe vezérelt, a szívószelepét (hörgőszelepét) a dugattyú keltette vákuum nyitotta. Terheléscsökkenés esetében a gép túlzott felpörgését nem (a gőzgépeknél elterjedt) centrifuga-regulátorral akadályozták meg, hanem a gép oldalán látható