Kossuth Lajos és a vukovár-fiumei vasút. Kossuth Lajos levelezése Franz Kreuter bajor vasútépítő mérnökkel 1846-1848 (2006)

8. Francz Kreuter tervezete (magyar szöveg, Ujhely Géza utánközlése) 115

Ennélfogva a költségek minimuma: 4.233,88134 5 % kamat 211.694'Összesen 4.445,575*34 K //. rész. Határvasút. 42 '898° hosszú. Amint a vonal a szlavóniai megyék végére ér és a Határba átmegy, nehézmények kezdődnek. Hegylánc alkotja Szlavónia és a varasdi katonai határ vidékének határát, mely északnyugatról délkelet felé húzódik és vízválasztója a Száva és Drávának. Evekkel ezelőtti vizsgálat a vasutat Vocsin felé és Pozsega megyén át a Határvidékbe vezetni a rendkívüli terepnehézségek miatt eredményezte, hogy a vonal oda megszakítás nélkül nem vezethető, azaz a vasút csak Vocsinig vezethető és onnan utat kellene vezetni a hegyeken át a túloldalon újból kezdődő vasúthoz összeköttetés végett, amint az most a Semmeringen van. Azonfelül a terepnek ezen hegyekben annyi nehézsége van, hogy az építés csak a legnagyobb áldozattal létesíthető. Ezek miatt figyelembe sem vétetett ezen vonal a jelenlegi felvételeknél. Egy más átmeneti pontot is ajánlottak Budanice mellett Jaszenasba az Hova völgybe. Ezen vonal már Cabunánál kanyarodnék a hegységbe. E vidéket jobban vizsgálva megállapíttatott, hogy Szlavónia felől az emelkedés a hegység felé állandó és túlnagy arra, hogy müépítmények nélkül használható legyen. Mindenesetre alagutat kellene építeni melyet hosszú és mély bevágás előzne meg. A jelentékeny alagút a vízválasztón túl Jaszenas felé mély, igen lejtős völgybe vezetne, melyet a kijáratnál nagy műtárggyal kellene áthidalni, úgy hogy rendkívül igénybevétel szükségeltetnék. Továbbá tekintetbe veendő, hogy e vonalon csakis rövid egyenesek létesíthetők és úgy a fel-, mint a lemenetnél sokféle kanyar volna szükséges. Az Hova völgye nagyon mocsaras vizenyős és ép ott, ahol az alagút kijárata volna, patak ered, mely mély szakadékban az Ilovába foly és ezen át is kellene a vonalat vezetni, azonfelül még több görpatakot felvesz a hegyekből, úgy hogy e helyt gyakran nagy vad vizek gyűlnek, melyek e vonalat nemcsak hogy veszélyeztetnék, hanem fenntartását túl költségesítenék. Ezeken kívül még egy mélyreható ok szól ezen irány ellen, hogy a fövonal 6000° hosszabb volna és saját szükségletét is alig termelő, csekély népesedésű vidéken vezetne, holott a tervezett vonal felöleli Szlavónia nagy és népes helyeit, Verőcze, Terezovác stb. a Magyarországba Barcson át vezető országúthoz közeledik és a Határban is sok népes főhelyet érint. Ennél a vízválasztót alkotó hegység a harmadkori formatióhoz tartozik, legnagyobbrészt erdős, sok szakadékkal és forrással bír; a felső rétege téglaföld, helyenkint homokos agyag, belseje márgásközet és részben puha homokkő, melyben sovány kőszéntelepek vannak, némely helyen vasérc nyomait is találtam. A hegység főalakja olyan, hogy a Száva felé, ahol a pozsegai hegyekhez kapcsolódik, a legmagasabb és a Dráva felé mindig alacsonyodik. Miután ezen vizsgálatok elkészültek, elhatároztam, hogy a nyom Terezovácon át Verőczére vezetendő és az átmenet följebb keresendő. A vonal Bukoviczáig vezettetett, onnan az átmene3t a Vilikavölgyön át Berzoja felé vizsgáltatott. Sok kanyarral, híddal és egy alagúttal lehető ezen átmenet a hegyek túloldalán a Mala Grebenska patak völgyön át Berzoja felé. A vizsgálatok e vidéken még két helyen eszközöltettek kedvezőbb eredmény nélkül. A Pitomacsából Piszanicán át Plochicába vezető út mellett Szedlarica és Berzoja közt mély nyereg van, hol szintén vizsgálódás eszközöltetett és e vonal kivihetőnek találva átszeletett és kitüzetett. Ezen vonal enyhe emelkedésű terepre vezetett Turnasicán át a hegyek felé, melynek lábánál Szedlarica van. Minthogy e helység völgye a házak felének lebontása miatt igénybe vehető nem volt, tanácsosabb volt a hegyeken keresztül alagutat, a völgyön át hidat és a 121