Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)

A tradicionális közlekedésről - Molnár Erzsébet: Kerékszimbólumok, közgondolkodás

akit megpróbált megrontani - azaz a csontjait összetörni — egy boszorkány, megragadta a kereket, kovácshoz vitte és megvasaltatta. Természetesen — már ahogy ez lenni szokott — másnap látván a megvasalt embert, kiderült, ő a boszorkány. Eg}' másik történet szerint, egyszer egy 12 küllős kerék gurult be egy gazda portájára. A gazda megragadta a kereket a tizenkettedik küllőjénél és a gerendára akasztotta. A kerék akkor különböző állatalakokat vett fel, majd végül asszonnyá változott. Ebből rögtön tudták, boszorkány rontott be az udvarba, azért, hogy megrontsa az állatokat. A néphitben időnként táltosok is viaskodnak - bár nem feltétlenül rossz szándékkal tüzes- és vaskerék alakban. Ebben az esetben a táltosok főként az időjárás meghatározásában játszanak szerepet. A garabonciásokról pedig azt tartották, hogy iskolai tanulmányaik végén tizenhármán ráülnek egy tizenkét küllős kerékre, amelyet aztán megforgatnak. Az elsőként leeső nem vált garabonciássá. A kerék a közmondásokban Mind a népi szólásokban, közmondásokban, amelyek közül sokat a mai kor embere is használ, mind az irodalomban gyakran találkozhatunk kerék fogalmával. Mindkét terület ugyanazokat a fordulatokat alkalmazza, hiszen mint minden más proverbium, olyan bölcsességeket, tapasztalatokat sűrít, amit a mindennapokban több-kevesebb rendszerességgel használtak az emberek régen, és használunk ma is. A legtöbbet talán itt is a szerencsével kapcsolatban használjuk a kerék szavunkat. „Jól forog a kereke." Ezt egyébként az okos embere is mondják. „Hol fel a kerék, hol alá." „Egyszer le, máskor fel." Itt már a kerék szó le is kopott az idők folyamán. „Annyit a kerék le, mint fel." „Hol kerék, hol talp." „Lesett, vagy lepottyant a kerékről." A balgaságra, hóbortosságra, butaságra utalnak a következők. „Hiányzik egy kereke." Nincs ki mind a négy kereke." „Megbotlott vagy megállt a kereke," vagy az esze kereke. Ezzel ellentétben áll az előbb már emb'tett „jól forog a kereke" szólás. Az észbeli képességekre utal, de az öregedéssel is kapcsolatos a „kopnak a kerekek" szólás. A kocsi ill. a kerekek sima gördülésének élménye eredményezte a beszédkészséggel való társítást. „Jár a kereke." „Jól jár a kereke." „Keresztülment a kerék a nyelvén." De lehetett kerékbe törni, vagy törni is a nyelvet. „A kerék csak akkor forog jól, ha kenik." Ez a közmondás a szó szoros értelmében is igaz, de mennyivel többet sugall szimbolikusan! „Megy a kerék, ha hajazod." „A kent kerék jobban meg." „Nem megy a kerék, ha nem kenik." Utalás ez megvesztegetésre, pénzre, kisebb—nagyobb ajándékokra — vélhetőleg tükrözve a parasztemberek hivatalokkal szembeni kiszolgáltatottság érzését. Ezek a szólások - akárcsak a jelenség maga is - mai napig elevenen élnek, bár manapság inkább olajozzuk a kereket. Ebből a kifejezésből alakult a csúszópénz vagy a kenőpénz fogalma is. Vannak olyan szólások és közmondások is, amelyeket a kerék működésével hozhatjuk összefüggésbe. Valamennyi arra utal, hogy a legkisebb hiba a kerék tökéletes formájában nemcsak zavart okozhat, hanem komolyabb bajokat is. Egyik—másik mondás pejoratív kicsengésű. „Fél keréken van," azaz kissé kapatos. „Kereket old." Ezt konkrétat is értelmezhetjük, de gyakori utalás az elszökésre, vagy azokra a szituációkra, amikor valaki