Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)

A tradicionális közlekedésről - Molnár Erzsébet: Kerékszimbólumok, közgondolkodás

köszönés nélkül távozik. „Más emelte a kerekét." Ritkábban használjuk, de ma is aktuális. Azt jelenti, valaki nem a maga erejéből jutott előre. Ezzel szemben annak, akinek megkötik a kerekét, azt akadályozzák célja elérésében. Egyszerűen csak kerékkötőnek nevezzünk azokat, akik gátolják, vagy megnehezítik a munkát, a fejlődést. Egy ügy kerékkötője lehet valaki vag)' éppen valami. A feleslegességre utal az ötödik kerék kifejezés, érdekes, hogy eg)' 18. századvégi nyelvtankönyvben még a hatodik kereket is használják: "úgy illik, mint egy szekérbe a hat kerék".

6 A fölös kerék említése két eltérő tulajdonságra utalhat. Egyrészt arra, hogy zavarunk valahol, feleslegesek vagyunk, másrészt a butaságra. A kerék a szépirodalomban Az irodalomban is hasonló formában és esetekben olvashatunk a kerékről. A jelenkor írói éppúgy használják, mint régiek. A legtöbbször a szerencsével összefüggésben bukkan fel. Degré Alajos írja emlékiratában: „ma ő fenn, én lent: a kerék rám nézve már nehezen fog többé fordulni".

7 A „sors-kerék - ide s tova visz" - írta Mátyás József a barátságról és a szerencse forgandóságáról 1821-ben. A sorskerék szerepel Petőfi az Évek, ti még jövendő évek c. versében: „A sorskerék hurcol s ledob." A már említett „hol kerék, hol talp" kifejezést a mai írók (pl. Szabó Magda, Konrád György) is használják. „Kerge akár a birka. Egy kerékkel több van neki" Ezt Egri Viktor írta Fénj a faluban c. regényében, de ezt is használjuk a mindennapokban. Az a gyakori, hogy szépirodalmi alkotásokban az írók nem szószerint használják a szólásokat és közmondásokat, hanem — természetesen eredeti lényegüket megtartva — irodalmi köntösbe öltöztetik azokat. Érdekes, hogy amíg a „nehezen jár a kenetlen kerék" szólást a hétköznapi szóhasználatban inkább eh'télően használjuk, az irodalomban pozitív értelmezése is létezik: jó munkát csak jó pénzért lehet elvárni. Szaitz Leó több hasonlót ismer Kis magyar frazeológiájában: „nem fordul a kerék, ha sajnálod kenni", „kent kerék könnyen szokott menni". K Talán nem túlzás azt állítani, hogy a népi mondásokban a kerék szóhoz kapcsolt megállapítások inkább higgadt bölcsességnek hangzanak - még ha negatív kicsengésűck is a szépirodalomban pedig mindig szomorú, lehangoló környezetben fordulnak elő. Az írók más érzelmi kontextusba helyezik a jól ismert közmondásokat. Mikszáth Kálmán a társadalom működését egy óriási géphez hasonlítja: „A társadalom hasonlít egy óriási géphez, melyben minden halandó egy-egy kerék, szög, csavar".

9 Ezt a hasonlatot a mai napig használjuk, különösen fogaskerékkel. Pilinszky írja 1963-ban: „De ez is csak látszat, ahogy a szemlélő számára a kerék tengelye lustább, mint a pereme".

10 Összefoglalva az elmondottakat, úgy vélem, hogy a kerék formája és funkciója alapján nem is annyira sokféle, mint inkább mély, évezredek óta szinte változatlan, térben is kiterjedt jelentéstartalmat hordoz. A kerék szimbolikája a mai napig jelen van a gondolkodásunkban és nyelvhasználatunkban.