Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)

A tradicionális közlekedésről - Molnár Erzsébet: Kerékszimbólumok, közgondolkodás

mezőben zöld hármas halom mögül tűnik az aranyszínű kocsikerék. Szerepel még kerék többek Káta család ősi címerében vagy a Boros család címerében (1654) is. Jellemző, hogy a 19. század második felében, a nemesi cím adományozásakor a műszaki tevékenység elismeréseként fogaskereket ábrázoltak a címerben, ilyen pl. a Weiss Manfréd címere is. Érdekes módon még a legnevesebb és legelismertebb magyar hintókészítő és kocsigyáros, Kölber Fülöp címerében (1883) is fogaskerekek szerepelnek. Címere természetesen a városoknak is volt. Körmöcbánya címerében félkerék látható, ez utalás a város egykori védőszentjére, Alexandriai Szent Katalinra. A városcímerben már csak a kerék szerepel. A város pecsétjében viszont a szent is megjelenik, pajzsán a város címerével. A bognárok, kocsikészítők és kerékgyártók céhjelvényein magától értetődő módon jelennek meg a kerekek. A devecseri bognár és pintércéh behívó tábláján nyolcküllős kerék látható, a darab 1774-ből való. 1769-ben készült a nagyszebeni kocsigyártók céhbehívótáblája, amelyen egy kisebb és egy nagyobb kerék látható, továbbá egy hintószekrény stilizált rajza. Remekmívű darab a pápai bognárok céhzászlója, amelyet 1863ban készítettek. Kék háttérbe arany kocsikereket hímeztek, valamint vonókést és bognárbárdot. Az ovális jelvényképen a magyar korona stilizált rajzát is megörökítették. Gyakori a céhkancsón megjelenő céhjelvény. Az 1719-ből származó habán kerámián látható az egyik, a másik pedig a 19. század elejéről való, rátétes megoldással készített céhkancsó, amelyen egyéb kocsi alkatrészeket is ábrázoltak. A céhpecséteken is megjelenik a céh emblémája, így a kerék is. Végezetül a cigány zászlóról. A cigány zászlón kék mezőben kerék szerepel, Ennek teljesen konkrét jelentése van: utalás a vándorló életmódra, a folytonos utazásra. Nem hordoz magában semmiféle átvitt — sebesség, szerencse, stb. — értelmet. A kerék a néphagyományban A kerék természetes módon megjelenik a néphitben és népszokások között is. Egy csallóközi szokást emktenék meg. A májusfa állításakor itt egy kb. 15 méteres póznára szalagokkal, borosüvegekkel feldíszített kocsikereket erősítenek. Ezt a vámkerék. A vámkeréknél egy választott bíró a jelenlévő párokat megbírságolja, este pedig a bevételből mulatságot rendeznek. Mindennek az a jelentősége, hogy a bőséges evés—ivással a természetet bőségre sarkallták. Az ősi naptiszteletre utal a Szent Iván napi kerékgurítás. A tüzes kerék gurítása a nap menetét szimbolizálta. A jeles nap a nyári napfordulóra esett. Régebbi eredetű egy a népi gyógyászatban alkalmazott eljárás az Ipoly mentén. A keréken tengelyt vontak át, kóccal megerősítették, és addig dörzsölték, amíg füstölni kezdett. Ezen a füstön hajtották át az állatokat, pl. a beteg marhákat. Majd az elszenesedett, megégett kerékdarabokat az itatóba tették, vizet öntöttek rá, s úgy gondolták ezzel megóvják állataikat a bajtól, betegségtől. A kerék boszorkányhitben is előfordul. Ismert elképzelés, hogy a boszorkányok szívesen jelennek meg különböző alakban, és így rontják meg az embereket, állatokat. De az is előfordul, hogy a boszorkányok kerék alakot vesznek fel. Egy história szerint: egy ember,