Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)

A tradicionális közlekedésről - Gráfik Imre: A magyar nyereg és használata

példányokat olykor nem is magyar, hanem pl. török nyeregként emh'tik. Változatosnak, de valamivel egységesebbnek tűnnek a nemesek és polgárok különböző funkciójú nyergei. A használók szempontjából leginkább homogénnek a huszárság/ katonaság és a parasztság, köznép nyergei tekinthetők. Jelentős különbség van ugyanekkor a férfi- és a női-, úgynevezett dámanyergek között. Az egyes nyergek származási, illetve előfordulási helyeire vonatkozó adataink, ismereteink ugyancsak többes vonatkozásokkal bírhatnak, és bizonytalanságokkal terheltek. Az a tény ugyanis, hogy egy nyereg lelőhelye Magyarország, vag}' a Kárpát-medence magyar nyelvterülete, önmagában még nem bizonyíték arra, hog}' feltétlenül és minden kétséget kizáróan úgynevezett magyar nyeregről beszélhetünk. A nyergek funkcióját, azaz a köztiapi, az ünnepi és a különleges helyzetekben való használatát tekintve további módosulások figyelhetők meg az úgynevezett alap-típusokon. A teljesség igénye nélkül, különböző nyereghasználati alkalmak és módok léteztek, mint pl. személyi közlekedés, hadsereg—harcászat, díszelgés, fogathajtás, vadászat, sport, szabadidő kitöltés (rekreáció, túra), gyógyászat. E rendkívül változatos lovaglási alkalmakhoz és módokhoz, valamint az esetenként speciális nyergekhez olyan változtatások, kiegészítések kapcsolódnak (GRAFIK 2002b), amelyek áttekintése és leírása meghaladja dolgozatunkban vállalt feladatunkat. Évközben az is megfigyelhető, hogy létrejönnek olyan univerzális típusváltozatok, melyek egyidejűleg (kisebb módosításokkal) többféle igény kielégítésére is törekednek. Ezek legismertebb fajtája az ún. angol nyereg, illetve annak változatai: „A legelterjedtebb nyereg az angol nyereg (englischer Sattel), más néven úri nyereg (Herrensattel), lapnyereg (Pritsche), a melynek alfajai: a juttató nyereg (Rennsattel), a vadásznyereg (Jagdsattel), az idomító-nyereg (Trainirsattel), a női nyereg (Damensattel)" (FRECSKAY 1912: 303.). Mindazonáltal jelen tanulmányunkban — minimálisan szükséges kitekintéssel — főként a néprajzi anyagra, a paraszti, illetve köznépi nyereghasználat elemzésére szorítkozunk. A magyarság által használt nyergek tanulmányozása során — a közgyűjteményekben található tárgyi emlékeken kívül — figyelmünket kiterjesztettük: a még fellelhető recens anyagra, az írott források adataira, a különböző vizuális ábrázolásokra, a régészeti leletekre és rekonstrukciókra, az etnográfiai, illetve etnológiai párhuzamokra. A magyar nyergek elemzésének szempontjai A nyereg mint tárgy felől közelítve annak magyar vonatkozását, ismételten többféle szempontot lehet/kell érvényesítenünk. 1. A legfontosabb az anyag és a szerkezet. Ebben a tekintetben a felhasznált nyersanyagok és a különböző technikai megoldások, technológiai eljárások (pl. fűzés, csapolás, ragasztás, szögelés) alkalmazásaként előállott szerkezeti-felépítésbeli eltérések, különbségek a meghatározóak. 2. A kész nyeregvázak, nyergek alaki—formai megjelenése a következő ismérv, mely természetesen összefügg az előző pontban foglaltakkal, de azon túl további jellegzetességeket mutathat. 3. Az egyes nyergek használatával, funkciójával összefüggő felszereltség ugyancsak lényeges és jellemző lehet a magyar vonatkozásokat tekintve.