Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
A tradicionális közlekedésről - Gráfik Imre: A magyar nyereg és használata
A nyergesekre, nyereggyártókra vonatkozó céhes adatokból több-kevesebb hitelességgel tudjuk, hogy Magyarország mely településein készítettek nyerget. A nyergesek egyidejűleg általában szíjgyártók is voltak, illetve a szíjgyártók is foglalkoztak nyeregkészítéssel, aldk már a 14—15. században céhekbe tömörültek (TIMAFFY 1991: 309). A rendelkezésünkre álló kimutatások szerint, Magyarország területén a 14—19. század között 11 nyerges és 5 szíjgyártó—nyerges céhről van tudomásunk, melyek a bőripar keretén belül kifejezetten nyereggyártással foglalkoztak (lásd: DOMONKOS O. 1991: 32). A magyarországi nyeregkészítésre a hazánkban utazó külföldiek is felfigyeltek. 1793-ból Robert Townson angol utazó jegyzi fel Füreden (Tiszafüred) átutaztában: „This place is famous for Hungarian saddles", azaz: „E hely híres a magyar nyergekről" (TOWNSON 1797: 233). A kutatások jelenlegi állapotában azonban nem lehet még világos képet felrajzolni a nyereggyártó céhek történetét illetően. Ennek igazolására csak arra utalunk, hog)' az 1822ből datált céhbehívó táblával is rendelkező tiszafüredi nyeregkészítőket az évtized végi statisztika nem jegyzi. „Az 1828-as tiszafüredi összeírásban a mesterek között a nyergesekről nem tettek említést, mely arra utal, hogy csak kiegészítő jövedelmüket szerezték ezen az úton. Számuk azonban már ekkor jelentősebb lehetett, a 19. század első felében már nyerges-dinasztiák dolgoztak Tiszafüreden, közéjük tartoztak többek között a Labanczok, a László Nyergesek, a Gyöngyösi család, a Kulik, a Vereshajú Juhászok és a Nyereggyártó Nagyok. Töredéktelkes jobbágyok vagy házas zsellérek voltak a jobbágyfelszabadítás előtt. Nyergeiket háztól, illetve a helyi és a környék vásárain értékesítették." (FÜVESSY 1996: 359.) A nyereg használóinak köre többféle szempontból értelmezhető. A társadalmi tagozódás döntően befolyásolhatja a jelentéstartalmat. A magyar udvar és az arisztokrácia által használt nyergek nem feltétlenül, és főként nem kizárólagosan magyar mesterek által készítettek, sőt tipológiailag is sokfélék. Ebben a vonatkozásban fontos tanulságokkal szolgál a főúri körök 16—18. századi magyar nyergeinek áttekintése. E nyergek - mind szerkezetüket, mind díszítéseiket, ékítéseiket, textilborításaikat tekintve — általában a keleti (arab, török) nyergekkel is rokonságot mutatnak. Néhány példa a szakirodalomból. „Jellegében ide kívánkozik az 1560-as években, Erdélyben készült magyar huszárnyereg is, amely Tiroli Ferdinánd főherceg (1529-1595) huszáröltözetéhez tartozott. E nyereg ezüstborítása, formaszépsége, ornamentikája, szerkezete, a részek illesztése és pontos aránya révén a magyar huszárnyergek legjelentősebb emlékei közé tartozik (...) Az alaptípusok egyikéből származik a katonanyereg is, amelynek formájára inkább találgatások vannak, mint konkrét ismereteink. Úgy tűnik, hogy a katonáknál egyszerű változatban volt leginkább használatban, viszont Haller János 1684-ben bársonyos magyar katonanyerget csináltatott magának (...) A Rákóczi-javak között 1688-ban is feltűnik egy vörös bársonyos, türkizzel gazdagítva. Esterházy Ferenc leltárában három is van. Ezekből az egyiket selyembársonnyal, a másik kapáit ezüstlemezzel borították, míg a harmadikon az ezüstlemez aranyozást is kapott, és csonttal volt kirakva. Találhatók még olyanok is, melyek vörös karmazsinnal, skófiummal vannak kivarrva. Külön formát képviselt a kocsis nyereg, amely díszfogatoknál volt használatos. Ilyen nyereg tartozott az I. Ferenc magyar király (1792-1835) koronázásakor használt hatos fogathoz, amelyet nem bakról irányítottak, hanem a hátsó pár - nyergesió, rudasló - bal oldali lovára helyezett nyeregből." (TEMESVÁRY 1995: 10-12; lásd még NEMES 1979; VÁRFALVI-PELLER 1997.) Mint látható e nyergek megnevezése különböző lehet, illetve egyes hasonló szerkezetű, de más felszereltségű, díszítettségül
