Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)

A tradicionális közlekedésről - Frisnyák Zsuzsa: A 19. századi közútijármű-számlálások forráselemzési kérdései

FRISNYÁK ZSUZSA A 19. századi közúrijármű-számlálások forráselemzési kérdései Magyarországon a 19. század fogatolt járműveit, a közúti szállítás formáit és jellemzőit leggyakrabban néprajzosok - természetesen a maguk sajátos szempontrendszere ill. módszere alapján — vizsgálják.

1 Mindez nem véletien. A közúti közlekedés jellemzőit történészek kevésbé tudják megragadni, mert azt nemcsak a kulturális tradíció és a területi és gazdasági munkamegosztás befolyásolja, hanem individuális tényezők és rendkívül bonyolult egyéni élethelyzetek is alakítják. A közúti közlekedésnek éppen ez a személyes jellege és szervezetlen mivolta teszi a témát nehézzé. Mindez azt eredményezi, hogy egyrészről léteznek nominális vizsgálatok, melyek egy-egy parasztgazdaság, kistérség, falu vagy valamilyen közösség szekerezési szokásait stb. rögzítik, másrészről nincsenek (vagy alig vannak) elemzések Magyarország közúti közlekedéséről, a vasútnak a fogatolt közlekedésre gyakorolt hatásáról, az igás fogatokon szállított termékekről, az útvonalakról és a forgalom jellemzőiről stb. Nem tudjuk, hogy a 19. század makrofolyamatai (gőzerejű szállítási struktúrák fejlődése, az urbanizáció, az iparosodás stb.) hogyan befolyásolják a tradicionális szállítást. Ezen ellentmondás áthidalásában, a makrofolyamatok felismerésében és értelmezésében segíthet — és talán új dimenziókat is megnyithat — az a forráscsoport, melynek elemzésével adatokat és újabb ismereteket nyerhetünk Magyarország 19. századi közúti közlekedéséről. Hazánkban a 19. században több ízben összeírták a fogatolt járműveket.

2 Ennek a tanulmánynak az a célja, hogy a járműszámlálások elemzésének szempontjait, az elemzések során eddig felmerült tapasztalatokat összefoglalja. Járműszámlálások A 19. században a közúti járművek számáról több forrástípusból is adatokat nyerhetünk és képet alkothatunk. Az 1889 előtti időszakra vonatkozóan kikerülhetetlen, bár gyakran ellentmondásos forrást az évről-évre elvégzett közmunka összeírások jelentik. 1889-ig a törvényhatóságoknak összeállították a területükön létező közmunkára kötelezettek listáját, és megállapították a közmunka alapját (igás vagy kézi napszám). Az igás közmunka kötelezettség alapja nem a befogott állat, hanem maga a fogat volt: minden két- vagy egyfogatú járművel évente két napszámot kellett teljesíteni. Ha egy állattulajdonosnak két