Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
A tradicionális közlekedésről - Frisnyák Zsuzsa: A 19. századi közútijármű-számlálások forráselemzési kérdései
igavonó állata volt, de azokat külön-külön egyes fogatokban használta, akkor mindkét egyes fogattal két-két napot kellett dolgoznia. A közmunka összeírásokban tehát külön regisztrálták a kétfogatú és egyfogatú igás kötelezettséget. Ezen előírás alapján kiszámítható, hogy adott évben, adott igazgatási egységben a közmunkára kötelezettek birtokában, hány fogat található. Például az 1867-es közmunka összeírásból levezetve annyi bontakozik ki, hogy az ország közmunkára kötelezettéinek (941 ezer fő) birtokában 1,318 millió igavonó állat, 642 ezer kettős fogat és 17 ezer egyes fogat van. Voltak azonban olyan törvényhatóságok (városok), amelyek nem ilyen formában vetették ki a közmunkát, hanem vámot, vag\ r pótadót szedtek be. Értelemszerűen, ezen városokban létező járművek számáról nincsenek információink. A járműszámlálások másik nag}' típusát a honvédelmi célú összeírások jelentik. Az 1880-as évtizedben a magyar honvédelmi minisztérium több alkalommal is elrendelte az ország szekér és kocsiállományának összeírását. Az összeírások kimondatlan célja az ország kistérségeiben létező közúti szállítási kapacitás felmérése volt. Jogi alapját az 1873: 20. törvénycikk végrehajtási utasítása (1879. április 7-i szabályrendelet) teremtette meg. Szinte kideríthetetlen, hogy az 1880-as évtizedtől ténylegesen hány alkalommal végeztek számlálást. Voltak olyan évek (1882, 1886, 1887), amelyekben a járműösszeírást elrendelő miniszteri utasítást nyilvánosan is közzé tették, s voltak, amikor nem. 4 A honvédelmi célú járműszámlálások közül eddig az 1889-es adatsorok kerültek elő. Az 1889-es járműösszeírás szerint Magyarország kocsi- és szekérállománya 641 ezer lovas kocsiból és 365 ezer ökrös szekérből áll. 5 A téma harmadik, igen fontos forrását az 1895-ös mezőgazdasági összeírás jelenti/' Az 1895-ös mezőgazdasági adatfelvétel során az állam az összeírás szempontjait — a honvédelmi igények kielégítése érdekében — a jármű- és állatállomány esetében kiterjesztette azokra is, akik földbirtokkal semmilyen formában nem rendelkeztek, tehát a gazdálkodással nem foglalkozó népességre is. 1895-ben 1,286 millió igásfogatot regisztrálnak, ebből 695 ezer a lófogat. Az elemzések szempontjai A járműszámlálások adatsorait többféle módon — értelemszerűen a választott megközelítéstől függően, eltérő eredményekkel - értelmezhetjük és ábrázolhatjuk. Az első szembetűnő és elgondolkodtató tény, hogy előzetes várakozásainkhoz képest milyen kevés fogatolt jármű létezik az országban. 7 1895-ben például a gazdaságoknak csak 45%-a rendelkezik szekérrel, vag}' kocsival. A néprajzi szakirodalomban viszont gyakran találkozunk olyan utalásokkal, mely szerint a parasztgazdaságok szekerekkel igen jól ellátottak voltak, egy— eg}' gazdaság gyakran több, különböző funkcióban használt járművet is birtokolt. Ezen látszólagos, a statisztika és a néprajzi irodalom közötti ellentmondásnak az a magyarázata, hogy a gazdaságokban nem volt valamennyi szekérnek önálló igavonó ereje. Az olyan szekér, vagy kocsi, amelyik nem rendelkezik igavonó erővel, nem tud létezni jármű funkciójában: jármű csak akkor válik belőle, ha igavonó állatokkal egészítik ki. Az utakon nem mozoghat egyszerre több jármű, mint amennyinek van állati vonóereje. Annak a ténynek tehát, hogy a parasztgazdaságok több, különböző funkciójú szekérrel is bírtak, az
