Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
A tradicionális közlekedésről - Szulovszky János: Iparosok a közlekedésben, 1892
neveit. Az újabb címtár a korábbi felépítésétől annyiban tért el, hogy kiemelte Budapestet külön egységként. így már nem három, hanem négy részből tevődött össze: I. A szorosabban vett Magyarország (a főváros nélkül), II. Budapest, III. Fiume és IV. Horvát— Szlavonország. Új vonás az is, hogy a tárgymutatót, illetve az oldalak fejléceit, valamint a foglalkozás-neveket a magyar mellett nemcsak franciául és németül, hanem horvátul is megadta. A horvát-szlavónországi anyagot egyébként ezúttal is a zágrábi statisztikai hivatalban dolgozták fel. Az utóbb megjelent címtár nemcsak adatainak teljessége tekintetében múlja fölül a korábbi kiadást, hanem azzal is többet nyújt, hogy csillaggal megjelölte azokat a cégeket, amelyek húsznál több alkalmazottal dolgoztak, valamint a törvényhatósági jogú városoknál az iparűzők nevén túl (csekély kivételtől eltekintve) megadja a pontos címet is. 16 így tehát alapvetően ezt érdemes a további kutatásoknál felhasználni, az 1885-ös adatait legfeljebb finomabb mikro-vizsgálatoknál célszerű elővenni. Mindkét kötet kortörténeti értékét növelik az azon cégekről közölt további tájékozató adatok és reklámanyagok, amelyek készek voltak a bővebb propagandára is áldozni. (Ezt Eckstein Bernát hirdetési irodáján keresztül tehették meg. Ez az anyag különösen a későbbi kötetben testes.) Az 1892. évi kiadás adatainak rendje a következő: foglalkozás, foglalkozási alcsoport, település neve, utolsó posta, megye, személynév. A törvényhatósági jogú, illetve szabad királyi városok, valamint Budapest székesfőváros és Fiume esetében ez némileg módosult: foglalkozás, foglalkozási alcsoport, település neve, település státusza, személynév, utca, házszám. A fentieket az adatbázisba gépelés során a következőképpen egységesítettem: foglalkozás, fogalkozási alcsoport, település neve, település státusza, személynév, utca, házszám, megjegyzés. Egy tíz évvel ezelőtti előadásában Faragó Tamás a következő axiómaszerű kijelentést tette: "A népszámlálások a falusi ipar legjobb és legfontosabb forrásai az iparosok létszámára, ágazati struktúrájára vonatkozóan a 19. század közepe — első világháború kitörése közötti időszakban. Természetesen léteztek és léteznek más forrástípusok is a kisiparra, kézműiparra vonatkozóan; talán elég, ha felsorolásszerűen jelzem őket: iparstatisztikai felvételek (1874, 1884), a kereskedelmi és iparkamarák 1850 után készült
